Megosztotta titkát egy amerikai tömeggyilkos aki, éveken át tartó ámokfutása alatt 28 nőt gyilkolt meg, miután megerőszakolta őket. Arra a kérdésre, hogy milyen szempontok szerint választotta ki áldozatait pontos választ adott: ösztönösen feltűntek neki a csinos - mert fiatal áldozatai voltak - de "gyenge" hölgyek. Megfigyelte őket bevásárlóközpontokban, a forgalmas utcákon és testtartásukból, viselkedésükből "kiolvasta", hogy melyikükkel érdemes kikezdeni és ártatlanul meghívni egy találkozóra. - Sosem tévedtem... - mondja "szerényen".

Elgondolkoztatott az eset. Az elmúlt közel 6 évtizedben jómagam is felhívtam több predátor figyelmét, magamra. Valószínűleg a "nézésem vagy a járásom" alapján olvasható ki belőlem, hogy sebezhető vagyok. Persze hiányos műveltségem,a neveltetésemből bennem tomboló kisebbrendűségi érzés is szerephez jut megjelenésemben, de mégis... Valahol mindig abban bíztam, hogy az átlagosnál jobb színészi képességeimmel nem lepleznek le a humán ragadozó társaim. De az idő nekik dolgozik... Aki engem figyel, előbb-utóbb rájön, hogy ideális alany vagyok: belém lehet kötni, meg lehet alázni, le lehet becsülni. Ilyen ALKAT vagyok. Hm. Ezen már nem lehet változtatni, de azért jó, hogy ennyire tisztában vagyok vele. Igen, ezt nem önsajnálatból mondom. Ez hasznos tulajdonság. Ha egy tömeggyilkos-szatír engem végigmérne , minden bizonnyal kijelentené: " Na, azért ilyen gyenge nyúlra nem lövök. Van szakmai önérzet is..."

Igen. Minden alkat kérdése.

MM

Vallom: munkahelyem sokkal izgalmasabb, mint egy Netflix-sorozat. Kiszámíthatatlanul jönnek a jelenteket, fordulatok, poénok. Íme egy, tegnapról. Egyik vezetőm, akinek szimpátiáját valami oknál fogva mindeddig nem sikerült kivívnom, magához hív és gyanakodva megkérdezi: - Miért beszélgettél olyan sokáig azzal a házaspárral? - Hát, egyrészt ez a munkám, másrészt pedig szerették volna elmondani, hogy a kiszolgálásom és a modorom "Krúdy-karakterekre" emlékezteti őket. Én pedig megköszöntem a bókot és elmondtam nekik, hogy én is szeretem Krúdyt. - Aha.. (és az arcvonásai még gyanakvóbbá váltak). De a Krúbi nem is a te korosztályod...na, figyelj a többi vendégre is! Meg fel is kellene már söpörni!

Igen, ezek a generációs különbségek. Figyelmes maradok és saját házam táján söprögetek.

Mm

Salom! Az én - nagyon - szabad fordításomban: Béke, oszt' jónapot!' Kifejtem rögtön, hogy sok  - mantraszerű - szó közül miért ezt választottam, de előbb az előzmények: Néhány lesajnáló kérdésre ("Te tényleg egy gyorsétteremben dolgozol?") rövid válaszom ennyi: "Nincs két egyforma nap, repül az idő." Persze számtalan előnnyel még az ittlétem. pl. jó a koszt, meg azon sem gondolkozzam, hogy, hogy mibe fektessem a pénzemet...

De a lényeg. Az étteremben valóban pörögnek az események, egyre jobb lesz az angolom, már a németet is használtam egy svájci hölgy panaszánál, csak a magyarral vannak gondjaim. Pontosabban: a magyar emberekkel. Még pontosabban: néhányukkal, akikkel egy csapatban dolgozom. Nem tudom felfogni - hallani nagyon is hallom - azt a stílust, ahogy egymással érintkezünk. Vagyunk, törődünk. Kíméletlenül és rendkívül pontos magyarsággal adjuk egymás tudtára, hogy: "ugyetudodhogyezígynagyonnemleszjó." (Ez a "Tök hülye vagy, mit keresel itt, ahol én dirigálok?" üzleti nyelvre való fordítása.) Valamit válaszolni kell, amit nem lehet elütni egy "DE!!!"-vel.

Így jött a salom. Olvastam valahol, hogy a héber régebbi nyelv, mint az üzleti magyar. És jól is használható: jelenthet köszöntést és azt is, hogy béke. Holnaptól Salom-alkalmazott leszek, azaz: Béke-nagykövet.

Addig is:Salom. Béke, oszt' jónapot!'

Mm

Elolvastam a Napoli-Barcelona BL-mérkőzés szöveges tudósítását (Nemzeti Sport), és...ezeket az irodalmi bravúrokat találtam, ami átmenet lehet a Örkény egypercesei és a japán verselés, a hauki között.  

1. A Szerző köszönti kedves Olvasóit. Rendben. Majd leírja, hogy a csapatok milyen színű mezben futottak ki a pályára.(Napoli:kék-fehér, Barca: "tiszta"sárga). Én ezt keveslem: hatásosabb lenne a kép, ha közölné, hogy a fű zöld - bár imitt-amott kopott - a kapufák fehérek, a nézők zöme pedig kékbe öltözött helyi lakos. 2. Majd váratlan kijelentés érkezik:"Elkezdődött a mérkőzés!" (igen, így felkiáltójellel!) Arra gondoltam: No, erre kevesen számítottak... Furcsa, hogy nem írta le a szerző, hogy a játékot, milyen színű és formájú játékszerrel űzik... Ezek szerint EZT, a nyájas olvasóra bízta. 3. Rövid (17 szótagos?) mondatokban rögzíti, hogy a mérkőzés nagy taktikai csatát hoz, "igazi helyzet" nélkül... MAJD egy váratlan fordulat: "Véget ért az első félidő. Gól nincs." Ha ez nem lenne elég, világossá teszi: "0:0" Én még hozzáfűzném, de csak azért, hogy mindenki értse:Döntetlen... Ugye nem nagy meglepi', ha a következő mondat így szól: "Elkezdődött a második félidő."(Arról nem tesz említést, hogy a félidőben változott-e az eredmény, de ennyi izgalom ránk fér...) Szinte alig vesszük észre, hogy a Barca vezetést szerez...Nyomatékosít: "0:1." Majd a 73. perc eseménye: "Oshram lefordult védőjéről...elesett (jaj, megütötte magát?!), DE felkelt...(arról nem tesz említést, hogy a két aktus között mennyi idő telt el...) és a "kapus helyére gurította a labdát..." Nyomatékosít: "1:1" A következő bejegyzés két perc múlva olvasható: "Kettőt cserél a Napoli" (Ebből arra következtetek, hogy Oshram 1 percnél többet nem terült el a földön, mielőtt megszerezte volna a találatot."

Mielőtt bárki hosszas töprengésbe kezdene, a mérkőzés végén a Szerző összegez:"1:1. Minden a visszavágón dől el."

Várom...De addig MIT olvassak?!

Mm

Na kérem, itt az ideje, hogy itt és most lezárjuk az elmúlt napok viharos történéseit és megnevezzük az igazi felelőst.  Novák, Varga és persze Balog püspök úr neve sem merülhet fel igazából, ellenben...egy ember személye és magatartása - így a felelőssége is - elvitathatatlan: Ferenc pápa. Hiszen minden az ő látogatásával kezdődött. Aki valóban nyomon követte a budapesti ceremóniát az a következőt láthatta: F. p. (87 éves,vatikáni lakos) Tóth G. előadóművész műsorát tekintette meg, miközben, a mellette ülő N.K.(46 év, budapesti lakos) által személyesen elkészített sós süteményét fogyasztotta. A magas színvonalú kulturális esemény alatt a következő beszélgetés zajlott le: Fp: Katika, nagyon finom a süti és ez a dalnok is kitesz magáért, bár egy kicsit hangos... Annyira jól érzem magam, hogy teljesítem két kívánságod, mi legyen az? Nk: Kegyelem Szentatyám, kegyelem! Fp: A miniszterelnök úr sajnos nem az én szintem... Nk: Nem, nem, méltóságos uram. Két jó, keresztény magyar emberről van szó. Fp (kissé gyanakodva): Ühüm. Kikről azok? Nk: B.György forradalmár, aki szembe mert szállni a Gyurcsány rezsimmel és K. Endre , a bicskei gyerekek megmentője és oltalmazója. Fp: Hm. Nézd Kati. Ha elintézed, hogy ez a hölgy a színpadon befejezze az éneklést és szerzel még egy kis pogácsát... áldásomat adom e két keresztény ember felmentésére. Eztán' Tóth Gabi ment, a pogácsa jött... a többi meg már ismerős. Na kérem,így történt a dolog.. Mindenkinek, aki mást állít, letöltendő (!!!) börtön jár.

NAGYON várom a pápa következő magyarországi látogatását.

Mm

Sok mindent lehet mondani a multinacionális vállalatokról, jót s rosszat egyaránt. De az biztos, hogy OTT a rossz döntéseknek következményeik vannak. Amellett, hogy szinte mindent számban fejeznek ki (mérnek),, kiszámíthatóan fizetik a dolgozókat, egyértelműsítik a dolgokat, világossá teszik azt is: van egy határ, amit nem lehet átlépni. S ha mégis... Feltűnésmentesen elbúcsúznak a munkavállalótól, s az üzlet megy tovább. A lényeg : a  rendszer nem sérül, a profit előáll. Na... miért írom le ezt a velős közgazdasági alaptételt egyszerű, focista stílusban? Mert, ha csak egy tizedrészében követné az állami apparátus e fenti munkamorált, jóval tisztább lenne a közélet és szerencsétlen Mészáros Lőrincnek sem kellene dietetikushoz járnia, hanem boldogan enné a töpörtyűt a kocsmában, harmadosztályú Felcsút győztes meccse után...

Igen .A kevesebb, néha több. Mint adófizető állampolgár megköszönöm Novák Katalinnak, hogy lemondott és kérem a továbbiakban ne kövesse elődje útját (Schmitt Pál doktor közéleti szereplése és többmilliós, havi apanázsa gyomorforgató) hanem tegye azt egyszerű állampolgárként, amit elnökként nem tudott felmutatni: legyen hasznos tagja a társadalomnak.Igen... Kipróbálhatná magát egy multi cégnél...

Őszinte tisztelettel:

Mm

"Legyetek kedvesek az emberekhez, ha lehetséges!"- szólt Buddha tanítványaihoz. "Mielőtt megkérdeznétek... MINDIG  lehetséges." Ha ezt veszem alapnak, akkor álommelóm van, mert fő feladatom, hogy a betérő vendégek jól érezzék magukat. Mivel az ételt - nagy szerencséjükre - nem én készítem, kedves szavakkal, odafigyeléssel próbálom szebbé tenni a nálunk töltött idejüket. Gyorsan hozzáteszem: nem olyan egyszerű. Az idősebb korosztály bár óvatos, de befogadó, a gyerekek - főleg, ha az őket magukhoz szorító szülők is lehetővé teszik - kifejezetten hálásak, a "felnőtt" külföldiek (Nyugat-Európa felől...) pedig el is várják a törődést. A magyar "átlag" feszült és bizalmatlan. Ők nem kedvesnek nézik az érdeklődő céges embert, hanem - monnyuk' ki - hülyének. (további elfogadott szinonimák: bolond, ripacs,) Sebaj... A kilencvenes évek végén, a kollégáimmal együtt tanultunk köszönni a vásárlóknak akkori cégemnél, harminc évvel később pedig Buddha tanításait követve foglalkozunk a partnereinkkel, Háááát, nem annyira rossz. Még 100 év és a magyar ember is természetesnek veszi, ha a másik "nemalapbólbunkó" vele szemben. Ez most- kedves Mester - kizárt. Nem lehetséges...

Hamar felfigyeltem arra a jelenségre, hogy mi magyarok, nem szívesen közösködünk honfitársainkkal. Ha az ember betér egy gyorsétterembe, azt általában azért teszi - gondoltam eddig - hogy valami friss, meleg ételt magához vegyen (van rá másik szép szavunk. bekapjon), oszt' továbbálljon. De nem mindig van ez így. Most nem beszélek azokról a polgártársakról, akik letelepszenek egy-egy asztalhoz és órákat töltenek el ott, hátizsákkal és kabáttal gondosan kibővített "fészkükben". Vannak más helyzetek, főleg ebédidőben: ekkor mindenki olyan asztalt keres, ami teljesen üres, s inkább állnak és állva esznek, mintsem leüljenek valaki mellé... Minap sikerült meggyőznöm egy hölgyet, hogy foglaljon helyet egy négyszemélyes asztalánál egyedül ülő ( s talán egyedülálló) embertársa mellé. Mikor pár perc múlva rápillantottam a helyzetre, ezt láttam: ül - kényelmesen - két középkorú hölgy, előttük a finom hamburger és a krumpli, és... beszélgetnek. Miután megették az ebédjüket, külön-külön távoztak az étteremből. Azt nem tudom, hogy mennyire voltak elégedettek, de azt láttam, hogy nem sérültek bele abba, hogy 10 percig egy másik magyar emberrel kellett egy asztalnál ülniük. Nekik sikerült, bátorítok mindenkit, hogy - ha ilyen adódik - ne szalassza el a lehetőséget. Jó étvágyat kívánok!

Mm

Zavarban vagyok... Kikísérek egy vak hölgyet egy gyorsétterem ajtaján. Kezében már ott a bot, mielőtt elindulna mély levegőt vesz, s még egyszer megköszöni a segítségnyújtást. Az ajtóban még nem engedem el a kezét, mert - szó szerint - beront négy kamasz lány. Ebből kettő simán "leütközi" a világtalan hölgyet, de a másik kettő megtorpan. Majd mielőtt azt hinném, hogy kiengednek minket, ők is - igaz, ütközés nélkül - bejönnek társaik után. Nevetnek. Én nagyot sóhajtva elengedem a hölgyet, de nem tudom elengedni a történetet. Erős önuralmat erőltetek magamra és a kvartett tagjaihoz fordulok, akik már nevetgélve adják le rendelésüket. "Jó napot kisasszonyok! Azt ugye észrevették, hogy az imént nem engedtek ki az ajtón egy vak embert?" Riadtan néznek rám, majd visszafordulnak a pulthoz. Egy kivételével. Ő határozottan a szemembe néz és közli:"Igen, de...zavarban voltunk..." És a többiekkel tart.

Ők már elfelejtették az egészet. Világtalan honfitársammal bizonyára gyakran megtörténik ilyesmi, nem "veszi fel..."

De én... NAGY zavarban vagyok.

Mm

Csak...Na, mi az alaphelyzet? A Magyar Köztársaság elnök asszonya meghívja kolléganői Budapestre, hogy tárgyaljanak a békéről. Jó. A megbeszélések végén bizonyára kiadnak egy közös nyilatkozatot is. Miért is ne?! De ne rohanjunk ennyire előre. Nekem most volna egy javaslatom: ne csak a méltóságos asszonyokat hívják meg, hanem Putyin barátnőjét is, no meg Netanjahu feleségét. Hátha - ők ketten - hatással tudnak lenni az igazi döntéshozókra. Azokra, akik irányítják a véres háborúkat... Annyi női praktika van, nemdebár? Tudjuk például, hogy a magyar férfiakat a gyomrukon keresztül lehet befolyásolni...Novák Katalin is sütött már ezt-azt....hol a pápa őméltóságának, hol Budaházy Györgynek. Állítólag megették.

Szóval:.tessék meghíni meg az orosz és az izraeli försztlédi-t és összedobni egy jó kis magyar sütit, aminek "békeüzenetet" van. Példának okáért: barátfüle. 

Hátha meghallják a diktátorok, hogy sem a nők, sem a férfiak nem akarnak háborút. Jó ötletnek tűnik? Halló!!

mm