Amerikai influenszer Teheránban kujtorog. "Unbelievable!" - ezt a szót ismétgetli. Mi állhat a hihetetlenkedés mögött?! Nos, "Hősünk" betántorgott egy hatalmas bevásárlóközpontba, Irán fővárosában. Két dolog ragadta meg az amerikai jólléthez (a sültkrumpli+kóla ehhez elengedhetelen!!! you know!) szokott szemét, s talán a lelkét is. A enteriőr kialakításánál nem a kommerciális szellem uralkodott, hanem a perzsa motívumok harmóniája. Komoly kulturális sokkot kap a U.S. továbbra is hihetetlenkedő polgára. De a ráadás csak most jön: a bevásárló centerben (csak simán Mall-nak szólítja a jelenlévő gazdag ember) egy minden igényt kielégítő könyvtár található. 70.000 kötettel. - Hi-he-tet-len! Mit keres itt egy könyvtár?! - sikít az amerikai. Amíg erre nem tudjuk a választ, már pedig az amerikaiak biztosan nem tudják, addig tisztelettel kérjük őket: ne öljenek meg százszámra olyan civilizált embereket, akiknek egy "Malljában" több könyv van, mint a washingtoni Fehér Házban és tisztes távolságban lévő környékén összesen.

Meg úgy általában: Americans!  Do not kill anyone! Inkább olvassatok! 

Mm

Szalay-Berzeviczky Attila a Budapesti Olimpiáért Mozgalom alapítója. Folyamatosan (2005 óta) hirdeti, hogy Magyarországnak olimpiát KELL rendeznie, hiszen "ha megkapjuk a rendezési jogot, a világ azt mondja rólunk, hogy mi a legfelsőbb polcra vagyunk predesztináltak..." Kedves Attila! Büszkén mondhatom, hogy személyesen ismerhettem olyan üzletembereket, akiknek a cégük a mai napig az európai kiskereskedelem legfelsőbb polcain található meg. Más-más profilban utaztak, eltérő stratégiát követtek, de egy vonásuk közös volt: mindig és mindenhol a vásárlók és az őket kiszolgáló munkatársak között érezték jól magukat. Sokat utaztak, még többet beszélgettek az emberekkel azért, hogy megbízható információk birtokában hozzák meg a döntéseiket. Empírikus vállalatvezetést folytattak és folytatnak a mai napig. Önnek, kedves uram, szemmel láthatóan fogalma nincsen arról, hogy Budapest lakói miként élik mindennapjaikat. Arénákat lát, stadionokat, medencéket. Én azt tapasztalom, hogy a fővárosunk utcái, aluljárói, járdái nem azért vannak összehugyozva, teleszemetelve, szétbarmolva mert nincs a karbantartásra megfelelős számú ember. Nem, kérem. Azért, mert rengeteg szegény, műveletlen, magáról gondoskodni nem tudó "polgár" él ebben a hatalmas közösségben. Elcseszett életekkel van teli ez a város kérem! El kell telnie egy generációváltásnak ahhoz, hogy a politika által magára hagyott emberek helyét valódi polgárok vegyék át, akik - demokratikus úton - eldönthetik, hogy akarnak-e olimpiát rendezni Budapesten. Addig is: rendezzük dolgainkat, viselkedjünk emberhez méltóan ebben a gyönyörű városban. Legyen ez az első lépés a Mozgalomban, uram.

Tisztelettel:

Mm

Megrendeztük - Mimagyarok' - a Bajnokok Ligája döntőjét. Óriási siker. Minden külföldi vendég mindenkivel fotózkodik és dicséri a rendező ország vendégszeretetét. A VIP-páholyok elnyelnek volt - és jelenlegi kormánytagokat, a rendőrség alig pár embert állít elő...Mi ez, ha nem diadal?! Hát nem az...Ha már európai  élményről beszélünk... Jómagam a Városliget brit táborában néztem végig a meccset, nagyon jó hangulatban. Az árszínvonal angol volt, a kiszolgálás balkáni. Percre pontosan a mérkőzés kezdetére...elfogyott a SÖR! Aztán...közel fél óra várakozásután lett sör... de nem volt pohár...A földről összeszedett műanyag ivóeszközökben lehetett 1600 forintos italt kérni...Lehet, hogy előtte valaki - bocsánatot kérek - éppen abba a pohárba ürített... mert a WC-k környéke szintén balkáni állapotokat tükrözött. Nem kellett senkinek sem mutatni merre van a Vizelde... messziről  érezhető volt.Tehát használt pohárban, vizeletszagú mosdóblokkban (nem volt kézmosási lehetőség, (Nem. Eldugult a lefolyó és nem volt , aki ránézzen), végig lehetett szurkolni a világ egyik legnézettebb sporteseményét.Tényleg: el is lehetett viselni. Csak könyörögve kérem: ne akarjunk "mimagyarok" olimpiát rendezni. Kérem, neee! Először a Nyugati aluljárót újítsuk fel és érjük el, hogy egy átlagos pesti polgár szorongásos tünetek nékül "átkelhessen" rajta és nem egy bűzölgő (nem a sorsát minősítem) hajléktalan utastárs mellé szálljon föl a méltán népszerű, hosszú villamosra. EZT oldjuk meg, kedves döntéshozók. EZEKKEL a helyzetekkel szembesüljünk, kérem. Aztán... mondjuk azt?! "Hogy Budapest az a város, ami készen áll az olimpiára..." Ne! Mert nem az.

mm

Népszerű színész és közéleti szereplő jelenti be, hogy "életmódváltásra van szüksége", mert szervezete besokalt. Kiégett. Kevéssel utána jelenik meg egy bejátszás egy koléganőjéről, aki elmeséli, hogy mentő vitte el egy fellépés előtt, mert... És sorolja, hogy milyen sorozatterhelésnek volt/van kitéve. Hmmm. Betérek a környék méltán népszerű zöldséges üzletébe, ahol szinte sírva fogad a tulajdonos mindig mosolygós felesége: "Ennyi volt, Tamás. Nem bírjuk tovább. Tudod, 32 év...De az orvosok szerint, ha ebben a tempóban dolgozunk, akkor nem érjük meg a hatvanat... Jövő héttől átadjuk az üzletet..." Ők - ezek szerint - már majdnem elégtek a munkától. Hmmm. Utazom a munkahelyemre egy munkatársammal, aki éppen most vett részt egy televíziós projektben. Elmúlt 50, nagyon kilógott a stábból, de tudása - és szíve - révén elvégezte feladatát. Riadt arccal meséli, hogy "egy csomó fiatal tévés már annyira ki van égve, hogy csak különböző serkentőkkel tudják magukat munkára fogni." Sorolja is a szereket.Hmm. Én inkább maradok a sereknél... Aztán egy kőszínházban játszó színésztársam számol be arról, hogy egy 22 éves főiskolást kellett próbáról kórházba szállítani, mert trombózist kapott...Jelenleg is ápolják...

Emberek! Mi van a világban?! Mi van az emberekkel? Én értem, nagyon is értem, hogy a pénz mozgat mindent...de a testedet nem! Azért te vagy felelős. Hé! Tudtad? A magyar férfiak többsége nem él már, amikor elérné a nyugdíjas éveit. Már eltemették. Kiégett? Leégett? Elégett? Nem tudom. De valószínűleg sokat dolgozott és keveset figyelt a testére. Le is fekszem. Ennyit estére....

Folyamatosan olvasok könyvet, most éppen Spiró György Fogság című művéből van hátra 50 oldal. De ez nem elégíti ki focista múltamból táplálkozó irodalmi éhségemet és spirituális vágyaimat, ezért... Ezért minden héten vásárolok egy kínai szerencsesütit a lakásom mellett található "Barátságos Kínai" nevű étkezdében. Kisfiam jóízűen elfogyasztja a ropogós édességet, én pedig próbálom megfejteni a benne található üzenetet. Ez a héten a következő mondat volt a sütibe csomagolva: "Minden készen áll a szórakoztatásodra." Ohhh. Gondolkoztam erősen, vajon mi várhat rám a következő napokban, de semmi szexi nem jutott eszembe. Mindegy...Már a kínaiak sem a régiek... Bezzeg Konfucius korában. Ugye?! Idáig jutottam az elmékedésben, amikor befutott egy sms-üzenet. Castingra hívtak egy ügynökségtől, akiktől már korábban kaptam egy jólfizető megbízást. Egyeztettem a hölggyel, aki így fejezet be a beszélgetést: "Na, akkor várunk, minden készen áll..." Hoppá! Megyek, persz'. És már alig várom a következő hétfőt, amikor újra mehetek a "Báráccágos étterembe", a heti útmutatásért. Egyébként...Spiró könyve 770 oldal. A rám vonatkozó tanulságot még nem olvastam ki belőle. Talán, ha adnának mellé egy kis süteményt?!

Olvasni jó.

Mm

Közel 30 évvel ezelőtt fordultam - először -  egy pszichológus hölgyhöz tanácsért. Fiatal, tapasztalatlan vezető voltam, de már akkor nagy felelőséggel a vállamon: (kiskereskedelmi) hálózat - és csapatépítés volt a feladatom, gyorsan és jól. (németországi elvárás) Két dolgot mondott a filigrán szakember, miközben édesanyja lakásában (akkoriban az volt az "oktatási helyszín") a kotyogós kávé szörcsögésére vártunk: ÖNISMERET és vezetői odafigyelés. Utóbbi alatt az "értő figyelem" fontosságát hangsúlyozta. Azaz, tegyél fel jól érthető kérdéseket és fordulj megértően, figyelmesen beszélgetőpartnered felé. "Ezekből a beszélgetésekből másokról, de leginkább magadról is sokmindent tanulsz..." Jelenlegi munkám alapja az embertársaimmal való beszélgetés jelenti. A borsos belépői árat fizetőkkel (Látogatók) szemben szakmai/történelmi élményátadás a feladatom, miközben jelen vannak korombeli munkatársaim is, akikkel a kevésbé frekventált időszakokat, közösségi csevegéssel töltjük ki. (Ennek fóruma is van, mint a görögöknél: a múzeumi város főterén lévő padok) Mind a látogatóink, mind a kar- és kortársaim esetében próbálok megfeleni korábbi tanítom elvárásainak: értő figyelemmel fordulok a többi homo sapiens-hez. Tanulság, amiről nyilvánvalóan magamról is sokat tanulok, a következő: az embertársainknak rengeteg közölnivalója van, sőt...meglepően hamar, drámai mélységekbe jutunk el életüket illetően. Mint egy terápiában. Ugyanakkor... Ugyanakkor rá kell jöjjek: alkatilag kiválóan megfelelek egy terapeuta/couch/partner szerepére... de - mivel nem tanultam - végig vesztesként érzem magam. Csekély fizetésem, utazási kiszolgáltatottságom (nem rendelkezem saját autóval, ezért...) és késői hazaérkezésem a munkából...engem is arra késztet, hogy pa-nasz-kod-jam. És ezt most itt, ebben a bejegyzésben meg is tettem. Köszönöm Nektek az Értő Figyelmet! A terápiának vége. Igen?! Hogy kérek-e új időpontot? Igen. Asszem'.

mm

Ez is egyfajta paradigmaváltás: az emberfia eddig harcias ukránokat és üres benzinkutakat vizionált maga elé, most pedig...Most pedig észrevesz MÁS dolgokat is. Többet között azt, hogy nincs víz. A Dunában is alig csörgedezik valami, a Margitszigeten pedig ma délelőtt több helyen tarra vágták a füvet és olyan porfelhőt okoztak a gépek, hogy magyar és külföldi egymás zsebkendőjébe köhögött-tüszögött. Szóval nincs víz, de van már kormány, aki ezt felismerte... A vízhiány már az USA-ban is komoly gondot okoz, de ott van "megoldás", a'la Trumppresident: a magasan fekvő vízgyűjtő területekről egyszerűen NEM engedik tovább a vizet, mondván: nekik sem jut. "My Family first, a többiek tőlem kiszáradhatnak..." Látjuk a jövőt?! Harcolni kell a hákettőó-ért? Meglehet előbb, mint gondolnánk...De addig is időzzünk el Livorno-ban. Ebben kis tengerparti olasz városban ugyanis bevezették, hogy nem csak a kutyakakit, hanem a pisit is fel kell takarítani a négylábú szeretet- és néha szargombócok tulajdonosaiknak. Utóbbihoz fertőtlenítő spray használata ajánlott/kötelező. Megunták ugyanis a polgárok, hogy büdösek a kapualjak és a járdák. Nos...Én előbb szeretném visszakapni a járdát a rolleresektől és a biciklisektől. Aztán az emberi vizelet- és egyéb maradványok tűnjenek el és aztán...ha már lesz elég vizünk (mert visszaszerezzük az akkugyáraktól), szóba jöhet a kutyapisi projekt is. Addig is: Bon Giorno Livorno!

Paradigmaváltás. Nem irigylem azokat a kortársaimat, akiknek életük utolsó harmadában szembe kell nézniük egy szemléletváltással. Igen, más szemmel kell nézni a dolgokat, ha már nincs meg a biztonságos, kiszámítható munkahelyed, partnered és persze a bevételed. Ezzel párhuzamosan pedig az is garantált, hogy az egészséged is romlani fog. A mentális része szinte biztos. A rendszerváltó hangulat lassan elmúlik, jön a szembenézés időszaka. Ehhez bátorság kell, kedves embertársaim. Tudom, mert keresztülmentem rajta. Először persze azok társaságát keresed, akik látható, de alig érezhető empátiával együtt sajnálkoznak veled. Ez rövid szakasza lesz új életednek, hamar rájössz ugyanis, hogy magadra maradtál. Mi segít? Talán egy tükör, talán a légzésfigyelés, talán a bódítószerek. Utóbbit - sajnos - nehéz megspórolni és nagy mértékben rombolja az első kettő "technikát". Jól teszed , ha újratervezed a mindennapjaidat. Ne hagyd, hogy sodorjon az élet, mert ez Magyarországon rendkívül veszélyes. Nincs szociális háló, nincsenek szakemberek, viszont vannak szakadékok. Belecsúszol, beleesel, aztán...Szóval jól jöhet egy új feladat, hobbi, spirituális elköteleződés. Persze én sem mondhatom, hogy "nekem minden bejött", sőt...De például a színészkedéssel - középiskolás fokon - nem csak szerény megélhetésemet tudom biztosítani, de az esetek döntő többségében örömet is szerzek magamnak. (sőt gyakran másoknak is...) Na, de nem akarom túl okoskodni a mostani társadalmi vezeklést és megbocsátást, csak azt szerettem volna leírni, hogy egy "kicsit" együttérzek a változásra ítélt emberekkel és azt javaslom neki, hogy minél előtt tudatosítsák magukban, hogy új életszakaszba léptek. Megváltozott a paradigma. No para. Paradigma. 

Mm

Két nap filmforgatás, a "történelmi" választási napok után. Fókusz a szerepen. Ruhapróba. Mindjárt kettő. Vetkőzés, öltözés, fotó. Vetkőzés, öltözés, fotó. Helyszin 1. Hetedik kerület, volt Otthon Áruház. Patina, gyönyörű beltér, kör, kör hátán, és pusztulat. Por, elhagyatott helyiségek, hideg. Meleg konyha, padokkal. Forgatás szobrok között, ahá, ez egy múzeum. Nyári turisták vagyunk, egybe, néha szelve. Cut. Új kamerállás. Cut. Új kameraállás. Cut. Órákig.De jobb, mint kint, a valóságban.(?) Helyszín 2. Kőbánya, MÁVAG-lakótelep. 110 éves épület, munkásoknak épült, a mai napig mintegy 1000 ember otthona. Semmi luxus, semmi extra. Tányérantennék garmada az erkélyeken, sűvítő utasszállítók Ferihegy irányába. Lakó vagyok, konyhából indul a jelenet, ki kell mennem az erkélyre és action. Korombeli férfi a tulaj, a rendezőasszisztens kíséretében beenged, majd magamra hagy. Nagyon régi konyhabútor, két szék, fokhagyma, krumpli, szotyi. Serpenyő, kicsit zsíros. Erkély. Törülközők (tigris motívum), muskátli, régi bicikli. Alig férek el, de jól érzem magam. Cut. Új kameraállás. Cut. Új kameraállás. "Ordítsak" - mondja a rendező. Azt is közli, hogy mit. Ordítok. Jó a visszhang. Cut. Megvettük. Vége. Legalábbis az én szerepemnek. Várakozás, visszanézés, forgatás továbbszalad. 1 óra, 2 óra, 3 óra. Állítólag "jók voltunk, de..." Három és fél óra után kiderül: hazamehetünk. Besötétedett. A hatalmas lakótelepen apró lámpák világítanak. Béke, csend és rend honol a százéves utcákon. Rádöbbenek: NINCS autó a szűk utcákban, nincs hely számukra. De csak haza kell menni. Kilépek. Zavar a fény. Zavar egy motorosfutár mopedjének hangja. Aztán meglátok egy plakátot. És még egyet. És még egyet. Már tudom: a kétnapos forgatás véget ért. 

Mm

Felületes megfigyelés alá vonom magam, mivel azt mondják, hogy a hatvanadik életév betöltése után "bizonyos" folyamatok elindulnak a homo sapiens testében-lelkében. Jómagam két dolgot fedeztem fel az elmúlt hét történéseiben, ami a következő három eset: 1. Elképesztő színes álmok, már-már sci-fi minőségben. 2. Néhány "kellemetlen" kapcsolat lezárására való törekvés. 3. A Pink Floyd zenéjének és szövegének mélyebb tanulmányozása és megértése. Utóbbi esetben a Money című nótával barátkozom, mivel mostanában nem sűrűn találkozom a dalban nevezett entitással. Hiányzik?! Nem tudom megfogalmazni. De beugrik az izraeli Popper Péter (Yuval Noah Harari) mondata, aki az Mesterséges Intelligenciát "ekézte" egy beszélgetésben. Szerinte két dolog már tettenérhető a közösségi média és az AI beköszöntével: markánsan nőtt a gyűlölet és minden -  a megélhetéshez szükséges jószág -  többe kerül. 

Nem vitatkozom Hararival. Mással sem akarok. Élek. A pénz számít?! Lehet. Az évek nem. Ez biztos.

New car, caviar, four star daydream,
Think I'll buy me a football team.

Csak szerényen.

Mm