Zavarban vagyok... Kikísérek egy vak hölgyet egy gyorsétterem ajtaján. Kezében már ott a bot, mielőtt elindulna mély levegőt vesz, s még egyszer megköszöni a segítségnyújtást. Az ajtóban még nem engedem el a kezét, mert - szó szerint - beront négy kamasz lány. Ebből kettő simán "leütközi" a világtalan hölgyet, de a másik kettő megtorpan. Majd mielőtt azt hinném, hogy kiengednek minket, ők is - igaz, ütközés nélkül - bejönnek társaik után. Nevetnek. Én nagyot sóhajtva elengedem a hölgyet, de nem tudom elengedni a történetet. Erős önuralmat erőltetek magamra és a kvartett tagjaihoz fordulok, akik már nevetgélve adják le rendelésüket. "Jó napot kisasszonyok! Azt ugye észrevették, hogy az imént nem engedtek ki az ajtón egy vak embert?" Riadtan néznek rám, majd visszafordulnak a pulthoz. Egy kivételével. Ő határozottan a szemembe néz és közli:"Igen, de...zavarban voltunk..." És a többiekkel tart.

Ők már elfelejtették az egészet. Világtalan honfitársammal bizonyára gyakran megtörténik ilyesmi, nem "veszi fel..."

De én... NAGY zavarban vagyok.

Mm