Tej-chi

The Milkman

The Milkman

Propózöl (indítvány)

2024. november 14. - The milkman

Csak kapkodom a fejem és a dobozos söröket. Mi folyik itt, ebben a világban?! Nem tom'... de - nagy szerencsére - vannak bölcs tanítóink, mint például Pintér Attila, a (legfeljebb) másodosztályú Vasas FC jelenlegi "Mestere": ő mindig a tolódást hangsúlyozza. Persz', hogy igaza van (má' megint!). Tolódni kell! Ezért itt a javaslatom: csatlakozzunk az Egyesült Államokhoz, 51. tagállamként. Aztán ha Putyin bekebelezi Ukrajnát és Belorussziát, akkor tolódjunk keleti irányba és csatlakozzunk oda. Tolódjunk magyarok, tolódjunk!  

That is my propózöl!  Mr.Trump! Szívesen vállalok kormányzati munkát a csapatában! (felkészül: D. Medvedev úr és köre...)

Csapassuk! Toljuk!

Mm

 

Rokonok

Emberek vagyunk. Értelmes emberek. A Homo sapiens faj tagjai. Molekuláris genetikánk megegyezik. Mégis... Micsoda gyűlölködés zajlik a világban. Közöttünk. Már azt sem tudni, mi az első számú indok...Talán a vallás. Igen. Másban hiszel, mint én, ezért...akár el is pusztíthatlak. Aztán itt vannak a "máshonnanjöttek": a migránsok, a menekülők, vagy a vendégmunkások. Mit akarnak ott, ahol ÉN élek?! Húzzanak vissza a ... háborús övezetekbe, a pokoli hőségbe, a fertőzések sújtotta országba, mindegy! Csak ne legyenek ITT! Jaj, de akkor még itt vannak a homoszexuálisak, meg a nemi identitással küzdők...Pfúj! Inkább maradunk az egymillió alkoholista országa, de "ezektől" meg kell szabadulnunk. S ha már ők is elmentek... Akkor marad egy színtiszta magyar, keresztény, heteroszexuális, vendég- és fociszerető és egymást mégis zsigerből gyűlölő, irigy közösség. Hát így. Magyar rokonok. Ez a mi örökségünk.

Éljen Trump! Péntektől kitör a béke és én magamhoz ölelem az első, kávézónkba betévedt amerikai turistát. Mert most már vele is rokonok lettünk.

Mm

Kastély, Szálló és Mi

Hetek óta téma a médiában az állam által kistafírozott kastélyok sorsa. A felelős miniszter - aki szintén kastély tulajdonos - már jó előre belengette: "Csak azok jelentkezzenek a programba, akik elégséges tőkével rendelkeznek!" Gondolom most sok magyar család görnyed a számológép fölött, hogy kikalkulálja: belefér-e esetleg a szűkös költségvetésbe egy hétvégi tartózkodóhely. Egy kastély. De van más is. Munkásszállók is épülnek egyre-másra az országban, hiszen jönnek a vendégek, jönnek a munkások, a magyar pedig vendégszerető- és munkakerülő nép hírnevében áll. Utóbbiból ennyi igaz: sok honfitársunk nem akar 12-16 órás műszakokat vállalni és utána a szobáját megosztani másik 15 emberrel, hanem... Hanem, mi?! Kastély se kell, munkásszálló se kell?! Megfizethető lakás, biztos megélhetés, működő egészségügy? Az érdekel, ugye?! Ahhoz növekedni kell, Barátom. Nem Neked, a gazdaságnak. Akik ezt megértették - jóval korábban Tesó, mint az átlag - most boldogan licitálnak a kastélyokra. A többiek? Hmm. Kreatív a magyar ember. A kastélyok közelében lévő munkásszállásokon meghúzhatják magukat és új munkahelyeket tölthetnek be az uraságoknál: lovász, inas, szolga, kertész, zenész, borász esetleg kísértet.

Így új értelmet nyer a kastélyprogram és a munkásszállók építése is. És akkor még ott vannak a váraink... Meg Mohács.

Mm

 

Csak egyszerűen

Olvasok. Könyveket és híreket is. Előbbiben az izraeli történész, Yuval Harari aggódik az emberiség jövője miatt. Leginkább a Mesterséges Intelligencia által keltett információs zűrzavarban lát nagy veszélyeket. Félti a homo sapiens-t attól, hogy elveszíti (elveszítette?!) a kontrollt az általa kreált tudomány/hatalom felett. Hararira érdemes figyelni...

Aztán egy teljesen más (?) jellegű hír: egyre több új autóba szerelnek fel újra gombokat! Rájöttek - lehet, hogy az AI segítségével - hogy az emberek szeretik ezeket az őskori bizgentyűket. Nem érintünk, suhintunk, koppintunk, hanem: benyomjuk, és még meg is csavarjuk! Az a biztos. Például jómagam is hiányolom az új kávéfőzőgépemen a kapcsolót. A régin volt. Egyszerű, fekete, kézreálló kapcsoló, amely hangos kattanással jelezte, hogy a mozdulatom sikeres: a gép ki- vagy bekapcsolt állapotba került. Az új masinán két kis gomb egyidejű, rövid benyomásával lehet, ugyanezt az eredményt elérni. De a két kis mütyürke nem egy szinten van, így előfordult - sajnos velem már többször is - hogy nem egyidőben nyomtam meg tömpe ujjaimmal őket, így egy újabb meleg főzet - immár kávé nélkül- hagyta el a kifolyó nyílást. Bosszantó.

Nem lehet, hogy a termékfejlesztők túlbonyolítják az életünket?

Megkérdezem az AI-t: mit gondol erről? Hmm. Azt mondja: negatív. Lehet, hogy csak át akar verni! Így, egyszerűen...

Mm

 

Nem értem

Három élmény itthonról, két nap alatt: 1. Zánka, Balaton-part. Éppen arra volt dolgom, gondoltam: leugrom a vízhez. A parkolás után egy kb. 10 méter széles, nyitott partszakaszt találtam. Balra kerítés, privát mólóval, rajta "Vigyázz, harapós kutya!" felirat (mindez németül is...), jobbra "igényesen" hegesztett kerítés és láncos kapu, ami lezárja az utat a strandtól. (itt nincs német felirat. Schade...) Hát, ennyi hely maradt Zánkán az őszi bámészkodásra... 2. Besétál az V. kerületi kávézóba egy szimpatikus, hatvanas pár. A férfi kávét rendel, a hölgy kedvesen mosolyog. Beszélgetünk. Elmondják, hogy felutaztak vidékről (Hajdúböszörmény) "Pestre", hogy megnézzék a Parlament épületét belülről is. Látták, hogy a látogatási időbe bőven beleférnek, de..."Mivel nem foglaltak időpontot előre és nem külföldiek(!!!)", csak 18 óra után engedik be őket. Egy lehetőség van: külföldi idegenvezetőt kell fogadni és már mehetnek is megcsodálni honatyáink munkahelyét. Hmmm. A vidéki pár nem kért idegenvezetőt, inkább a környéken tettek egy hosszú sétát. Nem voltak dühösek, sőt. - Majd legközelebb megnézzük! - mondta a hölgy és belekarolt a férjébe. Én azt remélem a "legközelebb"-kor már más lesz a látogatási "szabály". Addig... ez van. 3. Esti órák, belépek a SPAR-ba a körúton. Sokan vannak. 2 kassza működik, előttük sorok kígyóznak. Megszámolom, 8-8 ember áll egymás után. Hmm. Kibírható. (magyar átlag) Hamar bevásárolok és célba veszem a kasszákat. Változás van! Na neeeeem... Nem a 3. kasszáról beszélek. Már csak egy kassza üzemel, előtte kb. 12 ember. Valaki reklamálhatott, mert a biztonsági őr a pénztáros mögé állt és méregette a fizető vásárlókat. Az üzenet egyértelmű: "Ha nem viselkedsz jól, "kedves" vevő, ezt a pénztárt is bezárjuk... Csiki-csuki.

Magyarország, de szeretlek! Csak, nem értelek...

Mm

Kerületek 1.

Az V. kerületben dolgozom, a Szabadság tér közelében. Gyalog járok át a XIII. kerületből, a Nyugati téren keresztül. Két teljesen más világ. - Nyilván... - gondolhatják... de mégis. Példa: a Váci úti Aldiba már nem nagyon járok. Sűrű és szagos - főleg sör - italtócsákon és muslicafelhőn kell átvonulni a palack visszaváltók előtt...Az ötödik kerületi testvérüzlet tiszta, állandóan áll egy munkatárs készenlétben aki segít a visszaváltásnál. De a "csoda" a pénztáraknál történik. Feltűnt, hogy Lipótvárosban nem egymás nyakában állnak az emberek a sorban, hanem egymástól tisztes távolságot tartva várakoznak. Így tettem én is... Hamar rájöttem, hogy mi az oka az udvarias viselkedésnek: a vásárlók döntő hányada külföldi. Ők nem okosabbak, műveltebbek, - bár nyilvánvalóan gazdagabbak - mint magyar társaik, de ők ÍGY szocializálódtak. Ezt szokták meg hazájukban és ennek megfelelően viselkednek bárhol is legyenek, a társadalomban. Már hallom: "Persz' a részeg angol fiatalok, meg a beképzelt, hangos németek, akik szétbulizzák a várost... satöbbi, satöbbi." Nem vitatom, ez is igaz. De én a Báthory utcában polgárokat látok. 

Erre bátorítok mindenkit: először legyünk polgárok! Csak ezután jöhet a polgárháború.

Mm

You okay?

"You okay?!" Zseniális zárómondat az "Unforgiven" című filmdráma végén. A megbocsáthatatlan "bűn" terhét viselő főhős (Sandra Bullock szenzációs alakítása) alig észrevehetően bólint a rendőrtiszt kérdésére, majd jöhet a könnyfakasztó befejezés, immár szavak nélkül... 

You okay? Jól vagy? Rendben vagy, ember?! - kérdezhetné tőlem például az a képviselő, aki - többek között - engem is képvisel a Parlamentben vagy a Fővárosi Közgyűlésben. No, I am not ! Hogy' lennék jól, amikor a világban káosz uralkodik?!  Az unalomig ismételt klímaválság, a kevésbé "unalmas" háborúk, a növekvő depresszió, a hihetetlen társadalmi osztálykülönbségek... soroljam még? S persze helyben - visszatérve képviselőimre - azt is látom, hogy komoly "összefogás" alakult ki, hogy a legitim megválasztott fővárosi polgármestert még jobban elnyomják, komoly összefogás hiányában elkezdik bontani a Magyar Rádió épületét és komoly összenézéssel felrántanak egy új focistadiont Újpesten, mert ebben a kerületben (is) már minden működik, csak egy új pálya hiányzik a sportszerető (és azt nem szerető) polgároknak.

Nem! Nem vagyok jól! Teljesen más meccset néznek a döntéshozók és a köznép. De ezt dr. Máté Gábor szebben fogalmazta meg: "Már csak az analfabéták és a politikusok nem tudják, mi zajlik a világban..." Igen doktor úr, de azt ne felejtsük el, hogy ez a két csoport are very okay. Nekik nincs okuk panaszra. A többi?! Szenved...

It's NOT okay... EZ megbocsáthatatlan. 

Mm

Észbontó

Elkezdődött Budapesten a Magyar Rádió épülettömbjeinek bontása, ami a tervek szerint 2025 tavaszáig fog tartani. Még egyszer leírom, hogy érzékeltessem a projekt "méretét": csak a bontás! Szóval megindult a MUNKA. Rögtön az első órákban a környéken lakók már is megtapasztalhatták a hatásokat: a por mellett, remegő fal, kilengő csillár és persze erős zaj jelentkezett... az otthonukban. Egy hölgy remegő hangon hívta fel az újságokat és beszámolt a lánctalpas buldózerek látványától és "teljesítményétől". Amíg nem látta meg a gépet, azt hitte: "Földrengés van!" Véleménye szerint a beruházó célja egyértelmű: rá akarják kényszeríteni a lakókat, hogy adják el a lakásaikat. - Ő küzdeni fog - mondta. Ugyanígy nyilatkozott egy másik - középkorú férfi - kerületi polgár is, aki arról is beszámol, hogy tudomása szerint egy téglafal beomlott egy közelben lakó kiskertjébe... Szerencsére a tulajdonos nem tartózkodott otthon. Szóval... ez a lakó is hasonló, nyomasztó élményekről számolt be, mint a szomszédjai, de az interjú végén hozzátette: "Név nélkül szeretne nyilatkozni, mert nem szeretné, ha baja származna abból, hogy beszélt..."

Na! Ilyen emberekre lehet alapozni, Kedves Döntéshozók! Fél a nevét adni - bár élhetetlenné teszik a lakását - mert attól tart, hogy... Mitől? 2024-ben?! Az Európai Unióban? (Még...) Hol szocializálódott ez az ember?! Ott ahol én?! És ki vagyok én?! És hol élünk, emberek?! Miben?!

Észbontó...

Mm

Jansen for President

Neeem, nem, semmi bajom Sulyok Tamás köztársasági elnökkel. Jó... Novák nyitottabb volt, Schmitt doktor tanultabb, de a regnáló elnökünk - eddig - jó teljesítményt nyújt. De - talán - vannak jobbak is. Például a Fradi sokadig fociedzője, aki kifogástalan megjelenése mellett, a diplomácia zavaros vizein is jól kiismeri magát. (Nem egy iskolába jártak Pintér Attilával? Nem!) Pascal Jansen (aki Londonban született, de mint minden külföldi sportember, "imádja Budapestet") ezt a frappáns mondatot ejtette ki az aktuális vereséget követő sajtókonferencián: "Még nem tartunk ott, ahol szeretnénk!" Kifogástalan mondat. Jansen nem bírózik, nem panaszkodik a túlzott terhelésre - pedig a magyar élvonal rendesen meggyötri a derék sportembereket - nem panaszkodik az átigazolások miatt, nem! Egy ilyen kijelentéssel kifogja a szelet nemcsak az újságírók vitorláiból, de Kubatov elnök úr szókincsét is ("A játék szar...") erősen megméri. Ezzel a mondattal emeli a - monnyuk' ki bátoran' - a magyar labdarúgás szépirodalmi gazdagságát, ami az előbb említett Pintér professzor értékelései mellett, a megboldogult Mészöly Kálmán gazdag metaforáin alapul. (Esterházy Péter csak lapul...)

Még egyszer: "Nem tartunk még ott, ahol szeretnénk." Brilliáns. Hány és hány politikus, gazdasági döntéshozó, vezető vehetné át ezt a mondatot, ahelyett, hogy hosszú - prezentációkkal egybekötött - magyarázkodásba kezdene. Vagy éppen kirúgna valakit. Valakiket.

Mellesleg: a Fradinál meddig nézik el a "tulajdonosok", hogy külföldi megméretéseken rendre megbukik a csapat? Nincs felelősségre vonás? Ja... Ott még nem tartunk.

Mm

Yes, we can

Próbálok valami vigasztalót találni a hírek között ebben a megzavarodott világban. Elsőként Háy János mondatai ütnek meg: " ...A végén mindenképpen belebuksz, és egyszer csak azt veszed észre, hogy eliramlott melletted az élet, pedig kellőképpen sovány voltál, úgy étkeztél és olyan vitaminokat vettél be, amilyenek el voltak várva, olyan élményekben részesültél, amelyek rajta vannak a toplistán. Csak arra nem maradt idő, hogy a veled történtek tényleg mélyre menjenek...."  Továbbá: "...Azt hiszem, az ország vezető rétege és értelmisége soha nem tudott ennyire keveset arról az országról, amiben él." Khm...Háy János úgy tűnik, közöttünk él. És - hála Istennek - alkot. De alkotnak a németek is: mintha a földgolyó legnagyobb problémáját oldották volna meg, harsányan hirdetik: " Teljesen kék színű belső kárpitot kap az új, 1000(!!!!) lóerős Audi." További jó hír, hogy ez a jármű már Magyarországon is elérhető... Na, ez is megvan! És mit tesznek a "bölcs" görögök? Na?! Igen! Bevezetik néhány szektorban a hatnapos(!!!) munkahetet. Igen. A vasárnapért külön pótlékot fizetnek. EZ igen! Innentől fogva a recept egyszerű: ha a szülők ledolgoznak évente pluszban 30-35 vasárnapot, jó eséllyel megvehetik maguknak a kék Audit, ami - Háy után szabadon - rajta van a toplistájukon. És - talán szombatonként ?! - beletaposnak a gázba.

Yeeee és wooow. Yes, we can! 

Kösz, én ebből nem kérek. Háy jöhet.

Mm

süti beállítások módosítása