"Legyetek kedvesek az emberekhez, ha lehetséges!"- szólt Buddha tanítványaihoz. "Mielőtt megkérdeznétek... MINDIG  lehetséges." Ha ezt veszem alapnak, akkor álommelóm van, mert fő feladatom, hogy a betérő vendégek jól érezzék magukat. Mivel az ételt - nagy szerencséjükre - nem én készítem, kedves szavakkal, odafigyeléssel próbálom szebbé tenni a nálunk töltött idejüket. Gyorsan hozzáteszem: nem olyan egyszerű. Az idősebb korosztály bár óvatos, de befogadó, a gyerekek - főleg, ha az őket magukhoz szorító szülők is lehetővé teszik - kifejezetten hálásak, a "felnőtt" külföldiek (Nyugat-Európa felől...) pedig el is várják a törődést. A magyar "átlag" feszült és bizalmatlan. Ők nem kedvesnek nézik az érdeklődő céges embert, hanem - monnyuk' ki - hülyének. (további elfogadott szinonimák: bolond, ripacs,) Sebaj... A kilencvenes évek végén, a kollégáimmal együtt tanultunk köszönni a vásárlóknak akkori cégemnél, harminc évvel később pedig Buddha tanításait követve foglalkozunk a partnereinkkel, Háááát, nem annyira rossz. Még 100 év és a magyar ember is természetesnek veszi, ha a másik "nemalapbólbunkó" vele szemben. Ez most- kedves Mester - kizárt. Nem lehetséges...