Salom! Az én - nagyon - szabad fordításomban: Béke, oszt' jónapot!' Kifejtem rögtön, hogy sok  - mantraszerű - szó közül miért ezt választottam, de előbb az előzmények: Néhány lesajnáló kérdésre ("Te tényleg egy gyorsétteremben dolgozol?") rövid válaszom ennyi: "Nincs két egyforma nap, repül az idő." Persze számtalan előnnyel még az ittlétem. pl. jó a koszt, meg azon sem gondolkozzam, hogy, hogy mibe fektessem a pénzemet...

De a lényeg. Az étteremben valóban pörögnek az események, egyre jobb lesz az angolom, már a németet is használtam egy svájci hölgy panaszánál, csak a magyarral vannak gondjaim. Pontosabban: a magyar emberekkel. Még pontosabban: néhányukkal, akikkel egy csapatban dolgozom. Nem tudom felfogni - hallani nagyon is hallom - azt a stílust, ahogy egymással érintkezünk. Vagyunk, törődünk. Kíméletlenül és rendkívül pontos magyarsággal adjuk egymás tudtára, hogy: "ugyetudodhogyezígynagyonnemleszjó." (Ez a "Tök hülye vagy, mit keresel itt, ahol én dirigálok?" üzleti nyelvre való fordítása.) Valamit válaszolni kell, amit nem lehet elütni egy "DE!!!"-vel.

Így jött a salom. Olvastam valahol, hogy a héber régebbi nyelv, mint az üzleti magyar. És jól is használható: jelenthet köszöntést és azt is, hogy béke. Holnaptól Salom-alkalmazott leszek, azaz: Béke-nagykövet.

Addig is:Salom. Béke, oszt' jónapot!'

Mm