Na kérem, kézilabdázzunk tovább.Játszottunk három végletekig kiélezett meccset., ebből kettőt a véghajrában elbuktunk, egyet - már majdnem a meccs után - behúztunk. Jó. Mikler jobban mutatott a plakátokon, mint a kapuban, bal szélről nem dobtunk nemhogy gólt, de kapura sem, ezzel szemben a védelmünk "gólerős" volt. Jó. Egyébként fegyelmezetten játszottunk, szimpatikus csapat benyomását keltettük. A mai világban az sem mellékes megjegyezni, hogy magyar kapitánya van a magyar csapatnak. Ennyi . Mégis mindenki a "nyomásról" és csalódásról beszél.

Igen. Magasra tettük a lécet. A legjobb nyolc közé KELL kerülnünk, de... Jött a sejtelmes de. De nagyobbat is álmodhatunk... Húszezer ember a lelátón. Politikusok a VIP-szektorban... (hol másutt ?! ) Schmitt Pál a páholyban. Völner Pál a pénztárban ?  A csarnokot és a magyar laza maszkviselési szokásokat mindenki csodálja. Egyenként mutatják be a játékosokat, lángcsóva (!!!) , hangeffekt, lézer. Felvezető műsor, szakértők minden mennyiségben. Csendben megkérdem: nem toltuk túl egy kicsit ?! Nem kellett volna jobban a játékra fókuszálni. Levenni a nyomást a játékosokról ? Csak kérdezem...

Már mindegy. Kiestünk. Kedves Sportolók ! Nyomás haza !

Mm