Tegnap rájöttem: aranynapokat élünk a természetben. Kellemes 20-22 fok, a kert (Zebegényben) virágba borult, illatorgia, lustálkodó, ám vadászni kész macskák, madárcsicsergés. Nem folytatom... De ha mégis mondanom kell valamit, az az aggodalom: a talaj, így április elején már meglepően száraz, a Dunában nyári vízszintet látok és magam is - sok embertársamhoz hasonlóan - sapkát hordok, óvatosságból. Szóval, vannak jelek. Aztán estére már a fővárosban vagyok és gondoltam, lezárom ezt a szép napot egy jó focimeccsel. (Liverpool-Atalanta). What a perfect day... A konyhában (lassan, csak lassan) munkálkodva  hallgatni kezdtem egy podcast-ot. A vendég egy Összeomlás kutató/szakértő volt, ami - ugye - nem sok jót ígér...Előbb a műsorvezető öncélú locsogásán kell átvergődni, aztán megszólal, nyugodt, kellemes hangján a szakember. Egy ember, aki nagyon pontosan látja és el is tudja magyarázni az összefüggéseket. A meccsnézést hamar elfelejtem. Ülve hallgatom tovább a műsort. Nyugtalanság tölt el. Aztán elköszön - megint nagyon hosszan - a "házigazda" és magamra maradok. Nem, én még nem omlok össze, de az elhangzott mondatoknak súlya van. Nyomaszt. Rákeresek Stumpf-Bíró Balázs nevére a neten és meghallgatok tőle még egy riportot... Most már egyértelműen érzem: ez a világ megérett a pusztulásra és a politikusok még gyorsítják is a folyamatot... Hülyére vesznek. Engem is. Mindenkit. Brrrrrrr.

Közben egy pillantás a meccsre: Jürgen Klopp csapata is összeomlott (0-3). 

 "Állítsátok meg a Földet. Ki akarok szállni." (graffiti-felirat)

Mm