Furcsa áthallásokat érzek ezekben a napokban: Magyarországra látogat a kínai elnök és egyet lehet tudni: több, mint egy tucat új projektről tesznek majd bejelentést  pénteki távozása után. Egyébként CSEND van körülötte. Útlezárások, rendőrség, tiltakozó molinók eltávolítása, titkosított program, ahogy kell. Ahogy megszoktuk. De örülni szabad, hogy megérkezett :-) 

A párhuzamos CSENDET a CEU épületében "hallom" nap mint nap. Itt mutatják be Schilling Árpád új projektjét, ami egy disztópia: a 2036-ban játszódó történetben, Magyarország már nem az EU tagja, de a nemzet "virágzik": csökken a bűnözés, szaporodik a népesség. Ezt a rendszert jeleníti meg Schilling egy sétáló színház keretében. A produkcióban csendes kísérőként - monnyuk' így: statisztikaként - az elejétől a végéig részt vehetek én is, így testközelből figyelhetem meg a nézők reakcióit. (előadásszámtól függően 100-400 néző van jelen az épületben)

A legfeltűnőbb reakciónak - mint már írtam - a visszafogott csendet érzem. Két dolog foglalkoztat ezzel kapcsolatban: 1. A nézőknek idő kell, amíg befogadják ez a nyomasztó, kétórás pörfórmanszt. Nem tudnak azonnal reagálni. Ez rendben van. 2. Azt gondolják, hogy ez nem művészet, hanem a hamarosan bekövetkező valóság. Miért kell ezt most még "promótálni" is? Ezek a mondatok elhangzanak már ma is, ezek a helyzetek ismerősek, sőt...

Így marad a CSEND. A döbbent CSEND. Ebben az állapotban hagyják el az épületet az emberek.

A kínai elnök elutazásakor pedig újra néptánc együttesek lepik el a ferihegyi kifutópályát. Bár ez nem biztos.

Az biztosnak tűnik, hogy sok kínai pénz érkezik kis hazánkba. De nekem a Schilling többet ér...

Mm