Hetek óta téma a médiában az állam által kistafírozott kastélyok sorsa. A felelős miniszter - aki szintén kastély tulajdonos - már jó előre belengette: "Csak azok jelentkezzenek a programba, akik elégséges tőkével rendelkeznek!" Gondolom most sok magyar család görnyed a számológép fölött, hogy kikalkulálja: belefér-e esetleg a szűkös költségvetésbe egy hétvégi tartózkodóhely. Egy kastély. De van más is. Munkásszállók is épülnek egyre-másra az országban, hiszen jönnek a vendégek, jönnek a munkások, a magyar pedig vendégszerető- és munkakerülő nép hírnevében áll. Utóbbiból ennyi igaz: sok honfitársunk nem akar 12-16 órás műszakokat vállalni és utána a szobáját megosztani másik 15 emberrel, hanem... Hanem, mi?! Kastély se kell, munkásszálló se kell?! Megfizethető lakás, biztos megélhetés, működő egészségügy? Az érdekel, ugye?! Ahhoz növekedni kell, Barátom. Nem Neked, a gazdaságnak. Akik ezt megértették - jóval korábban Tesó, mint az átlag - most boldogan licitálnak a kastélyokra. A többiek? Hmm. Kreatív a magyar ember. A kastélyok közelében lévő munkásszállásokon meghúzhatják magukat és új munkahelyeket tölthetnek be az uraságoknál: lovász, inas, szolga, kertész, zenész, borász esetleg kísértet.

Így új értelmet nyer a kastélyprogram és a munkásszállók építése is. És akkor még ott vannak a váraink... Meg Mohács.

Mm