A dán filmrendező, Lars von Trier ateista. Pontosabban: "Az emberi jóságban" hisz... Hmm. Szimpatikus gondolat, bár a mai világban kissé naivul hangzik. Nézzünk egy példát: egy 95 éves, szellemileg teljesen friss, ámde már bottal járó hölgy felkeres egy szabadtéri múzeumot. (Naná, hogy Magyarországon. ) A látogatás célja is ismert: unokái, dédunokái társaságában szeretne látni olyan épületeket, amelyek szülővárosára (Kolozsvár) emlékeztetik. A nap eljön, a család megérkezik a létesítménybe, az élmény megvalósul. Igenám, de a nap végére az idős hölgy érthető módon elfárad. Aztán szembesülnek a helyzettel: a kijárathoz csak egy út vezet, ami 3-4 kilométer hosszú. "Nem, nem, ezt ő már sajnos nem tudja megtenni..." - sajnálkozik. A múzeum egyik dolgozója telefonon kér segítséget: az intézménynek több elektromos járműve is van. Igen, csak hát péntek kora este van, már nincs aki felvegye a telefont. De van másik ötlet: a terület biztonságáért felelős csapatnak is vannak járművei, konkrétan egy szép barna autóval szoktak "járőrőzni". Na, de jó! Igen, felveszik a telefont, igen, itt van az autó, igen ők is itt vannak egész este, de... "De mi?!" - kérdezi a múzeumi dolgozó. De nincs benne a szabályzatban, hogy ők látogatót szállíthatnak, így nem tudnak/akarnak segítenek. "Nem akarnak bajt a fejükre..." Hallgatom a helyszínen a történetet és emelkedik a vérnyomásom. Aztán bevillan: nekem is van autóm! Igaz "hátul" parkolok, beletelik 20 percbe míg visszaérek és további 10 percbe, míg az idős hölgyet a kijárathoz viszem az egyik unokájával, de..."De, mi?!" De megoldottuk a helyzetet. Aztán másnap újra megyek dolgozni és találkozom egy kollégával: - "Tamás, hallottam mi történt tegnap. Azt ugye tudod, hogy te nem közlekedhetsz az autóddal a múzeum területén?!" 

Azta' jóságos qrva életbe!

Mm