Hamvas Béla szerint több száz könyvet is el kell olvasnunk ahhoz, hogy néhány - számunkra - igazán "jó" mondatot megőrizzünk belőlük. Így lehet ez a filmekkel is. Legutóbb egy minisorozat utolsó előtti epizódjában, az egyik mellékszereplőt a szülőszobában találtuk, a szülész és férje társaságában. Hősünk, aki az utolsó pillanatig dolgozott egy ügyön, teljesen elkészült erejével és úgy tűnt: nem tudja világra hozni kislányát. Ám ekkor, az addig passzív férj átvette a kezdeményezést és emlékeztette nejét arra, hogy mit mondott a terhességről a történet főszereplője, a 24 éves Anna: "Szülés?! Nem egy különleges dolog... Afrikában, 40 fokban, egy gödör fölött, állva szülnek az anyák..." Az "empatikus" leendőbeli apuka ezt a mondatot kántálta a vajúdó asszonynak és még nyomatékosította is: "Nem vagy különleges. Bárki meg tud szülni egy csecsemőt. Ez nem egy különleges valami..." S láss csodát, majd gyereket: hősünk az utolsó erőfeszítéseivel megszülte gyermekét, miközben hol halkan, hol egészen hangosan ismételgette: "Nem vagyok különleges. Nem vagyok különleges!" A film "egyébként" arról szólt, hogy mennyire vevők embertársaink azokra a személyekre, akik - főleg a pénzük miatt - különlegesnek tűnnek, hatalommal bírnak. Szinte mindenki Anna akart lenni, áhítattal figyelték és követték életét és "működését." Pedig nem volt különleges. Legfeljebb érdekes. Mert persze kiderült: egy sebezhető, érzékeny, megbántott és közvetlen EMBER volt, aki elismerés vágyott. De ettől nem volt különleges. Mint ahogy egyikünk sem az. Mások vagyok. Külön-külön. De különlegesek?! Nem hiszem...

Mm