Ha "móvári" polgár volnék, bizonyára napi szinten tájékozódnék a városban folyó eseményekről. (A Kisalföld nevű hírlap megbízhatóan szállítja a híreket évtizedek óta). Bizonyára megütköznék (az ütközés ereje attól függ, hogy van-e gyermek a családomban...) azon a híren, hogy hogy karácsonykor és januárban is a csecsemő- és gyermekgyógyászati osztályon „...ellátásszervezési és betegbiztonsági szempontok alapján havonta pár napra a győri Petz kórház vette át a térség lakóinak ellátását." Hmm. Nincs orvos, kevés a személyzet. Hááát. Van ilyen. - sóhajtoznék. Igen ám, de a Sportrovat öles betűkkel hirdeti: "A női kézilabda NB I-ben szereplő Mosonmagyaróvár szerda délután hivatalos honlapján jelentette be, hogy a 2025–2026-os idénytől a csapatnál folytatja pályafutását a világbajnok brazil kapus, Barbara Arenhart, aki a Krim Ljubljanától tér vissza Magyarországra... Gáspár Botond, a klub elnöke közös videointerjúban jelentette be, hogy több világbajnok játékos érkezése is várható."

Szóval - tételezzük fel - hogy idáig jutnék az újságban. Jó. Arra már nem jutna energiám, hogy a Szerbiában zajló tüntetésekről tájékozódjam (feltéve, hogy a Kisalföld szerkesztőinek ingerküszöbét átlépte ez az esemény...) Mint tájékozott városlakó három dolgot tehetek: 1. Lesétálok a Vidor Sörözőbe és barátaimmal kiértékelem a híreket, mint mindig... Ettől megnyugszom. 2. Felhívom a lányaimat és megkérdezem, hogy nem betegek-e a városban élő unokáim. Arra a válaszra, hogy " mindenki - többé-kevésbé - egészséges!"  megnyugszom. 3. Abban bízom, hogy a kézilabdacsapathoz szerződő világsztárok között akad legalább egy gyermekorvos. Egy brazil doktor. Hiszen volt már erre példa: dr. Sócrates... Na, megint megnyugszom!

Eddig jutottam a lamentálásban, de most indulnom kell az Idegsebészetre, ide a 13. kerületbe, Doktor Albanhoz. 

Mm