Egy őrült naplója. Gogol megírta, Bodó megrendezte, Keresztes Tamás pedig...eljátszotta?! Nem, ez több volt annál. Bemutatta?! Áááá...Kilúgozta?! Valami ilyesmi. Mindenesetre, amikor véget ér a Jurányiban a másfél órás monodráma, az embernek az az érzése, hogy a főszereplő - Axentyij Ivanovics Propriscsin - vissza fog térni a már üres térbe és folytatja - immáron nézők nélkül - képzelgéseit, vágyai hajhászását, életét. Menekül a valóság elől. A társadalom kirekeszti, őrültnek nyilvánítják, bezárják. De ő saját világában él tovább...
No, ez az én értelmezésem a darabról és azért vetem "papírra", mert vélek némi hasonlóságot felfedezni Gogol világa és XXI. század történései között. Van egy réteg, aki elfogadja, támogatja a éppen regnáló rendszert és próbálja megtalálni abban a helyét és ami ennél is fontosabb: a hasznát. Aztán van egy nagyon "izmos" réteg, aki hitelekkel megpakolva, inflációtól sújtva, kultúrától megfosztva, túlél. Számolgat, kuporgat, és ha van tartalékpénze, megeszi és megissza. Ez okoz neki boldogságot.
És vannak a periférián élők: identitászavarral küzdők, "más" utakat keresők, többszörös "rendszer-kiégők", saját "kis" világukban hivők, akik...megpróbálják megtalálni a jót és a szépet a mai társadalomban. Vagy úgy, hogy kevesebbet fogyasztanak, vagy úgy, hogy hisznek a kultúra erejében, hisznek magukban, vagy valami "más" világban... Furcsa egyedek. Zárt közösséget alkotnak, bááár', hirdetik, hogy mindenkit szívesen látnak. Rendszer-kritikusok, külföldre menekülők, lázadozók... vagy csak olyan egyszerű hivatalnokok, akik - mert mást nem tudnak tenni - naplót írnak. Blogot. Mindenféle hülyeségről, képzelgésről...Tényleg: azt tudták, hogy a Puskás Akadémia svéd csatárt akar igazolni, aki az egyesület legdrágább játékosa lehet és bár svéd állampolgár voltaképpen a Balkánon született, de az is lehet, hogy Afrikában, de végül is mindegy, csak jöjjön és játsszon és emelje az NB-I színvonalát, mert megőrülök a magyar fociért, a gólokért, bárki is rúgja, fejelje, vagy bánomisén'... ott a misén.
Mm
