Munkám során azt tapasztalom, hogy az emberek többsége szereti ha megszólítják.( nyilván a kisebbség nagyon sértőnek és bizalmaskodónak tartja ezt a gesztust, legalábbis ezt olvasható ki a reakcióikból...) Bátran ki merem jelenteni:  a "hölgyem, uram" kezdetű mondatokra - különösen ha még érthető üdvözléssel is párosul - valamint a magázódásra van igény a magyar társadalomban. Érdekesnek tartom, hogy a fiatalok többsége is jól kezeli ezt a társalgási stílust. Igen, jól reagálnak erre még a 10 év körüliek is. Mondhatni: veszik a lapot és közlékenynek bizonyulnak. (tegnap kaptam egy kézzel írt köszönőkártyát egy 10-11 éves kislánytól...Megőrzöm.) Na, szóval nekem - hiányos műveltségem és indulatos természetem miatt - ENNYI a hozzáadott értékem a társadalmi jóléthez. Próbálok udvarias lenni. Nem nehéz "megelőznöm" azokat az embertársaimat akik a rövid, velős kommunikációban hisznek. Ez nemcsak szűkebb környezetemre igaz...Ma reggel egy osztrák tulajdonban lévő élelmiszerboltban vásároltam, ahol megfigyelhettem egy reklamáció kezelést: a - egyébként rendkívül kedves - pénztáros kihívatta a vezetőt az idős vásárlóhoz, aki hamarosan megérkezett és minden teketória nélkül "megszólította": - Blokk?! Majd kicsit hangosabban megismételte, ugyanezt a szót. Az idős férfi remegő kézzel kerete a pénztárcájában a papírt... ANNYIRA nem lepődtem meg a szituáción...miután nagyon ismerősnek tűnt.... tisztelt hölgyeim és uraim...

Mm