Örkény István gondolata lépten-nyomon eszembe jut. Jobban mondva: szembejön velem. Itt van például  fiam iskolája. A porta előtti - mintegy 20 négyzetméteres - lépcsőház falait több mint 30 (!!!), kisebb-nagyobb plakát/papír/iromány "díszíti". A tartalom egészen változatos: Schmitt Pál alkotmányos kiáltványa talán a legnagyobb terjedelmű írás, de találkozunk judo- és tánctanfolyam népszerűsítő plakáttal, rosszul szerkesztett , A4-es méretű nyomtatványokkal, régen aktualitásukat vesztett tartalommal. Egy időtálló és örök érvényű felirat maradt a bejárati ajtó felett: "Lábat letörölni!" Milyen igaz. Jómagam kiegészíteném: "Köszönni és lábat letörölni!" 

Ha ezt megtanulják az intézménybe belépők, már nyert a magyar társadalom az ügyön. A többi hirdetményre ott van az internet. (Illetve: a kuka...)

Munkahelyemen hasonló helyzet alakult ki: a bejárati rész alapterülete még kisebb, mint az iskoláé, de a  papírok száma itt is eléri a 30-at. Éles szemű portásként azonban mindig kiszúrom, ha egy információ már nem aktuális, és szorgos kapirgálással eltávolítom a falról/üvegfelületekről a "dokumentumokat." (Van egy parafából készült faliújság, de az üresen marad mindig. Talán azért is, mert ca. 2 méter magasra szerelték fel...)

A feliratok szövegezésére vonatkozó szerény javaslatom - a falújság áthelyezése és használata mellett - a munkahelyemen is ugyanaz volna, mint Brúnó fiam öskolájában': " Köszönni és lábat letörölni ! "

Na de... suszter a kaptafájánál, portás a fülkéjében, szülő pedig a munkaközösségben bizonyítson.

De legalább ezt kiírtam. Magamból. 

Mm