Olvasni jó ! Íme egy gyöngyszem Samuel Beckett tollából. (saját visszaemlékezésből...) "A férfi hat hónap után végre megkapja vadonatúj nadrágját szabójától. Nem bírja azonban megállni, hogy ne tegye szóvá elégedetlenségét: - Mi tarthat hat hónapig,egy nadrág megvarrásán ?! Hiszen Isten hat nap alatt megteremtette a világot! Mire a szabó: - Igen uram, ez így van. De nézze meg ezt a nadrágot, aztán nézzen körül a világban..."

ZSENIÁLIS ! De nézzünk körül: mi is van a világban ? Háború, hurrikánok, halottak, és hajtás. Hajtás valami után, ami kielégülést hoz. pl. Glamour kupon napok a kiskereskedelemben: - Uram, ez a kupon alkoholos italokra is beváltható - kérdi remegő szájjal egy jól szituált férfi. - Igen, csak arra...- jön a válasz. Vagy egy embertársam meséli, hogy most kuponnal vett 4 kiló parasztkolbászt, mert így nagyon megéri..."Szép öcsém, be nagy kár,
hogy apád paraszt volt s te is az maradtál." Bocs! Talán a nagy hajtásban meg kellene kérdezni olyan embereket . akik még életükben rájöttek, hogy a pénz NEM MINDEN. Ilyen emberek vannak a színházakban is. Isten nagy ajándékának tartom, hogy éppen akkor lehettem egy színházi darab apró része, amikor egy kiváló színész gyermeke elvesztését gyászolta. S dráma a drámában: a darabban egy apát alakít, aki gyermekei útját próbálja egyengetni.A véletlen játékaként éppen előttem ült az első felvonásban. Az az érzés, ami belőle és a színésztársakból áradt - leírhatatlan. A főpróba után óriási gombóccal a torkomban futottam le a színház előtti térre és heves telefonálásokba kezdtem: gyermekeimet hívtam fel, sorra. Kislányom kivételével (aki egy sms-t küldött), mindenkivel tudtam pár szót váltani. Aztán álltam ott az őszi napsütésben és "körülnéztem a világban":  Igen. Igaz, hogy a világ néha nem a legszebbik arcát mutatja, és Isten nem mindig igazságos... de én ott, akkor (és egyébként MOST is), nagyon szerencsésnek éreztem magam.

Mm