Augusztus 16. Mivel - szerencsére - nincs két egyforma napom, ez a nap is átlagosnak indult. Mottó: "Jön, aminek jönnie kell." És meg is érkezett. Több, nagyon őszinte beszélgetés formájában. Egyet emelek ki, de a többit is is ERŐSEN megőrzöm és valahol még kiírom magamból... Ez a tranzakció a "natúr" hűtőpult előtt jött létre a Tejcsarnokban: egy jól öltözött , enyhe hatvanas úriember a tejfölök világába próbált "behurcolni", mire én pragmatikus választ adtam:  - Mindig a Fogyasztó dönt...

Innen indult a beszélgetés, melyből kikerekedett egy "Klímakonferencia". Lévén, hogy beszélgetőpartnerem geológus, egyetemi tanár. Kérdésemre (Tényleg megfőzzük-e magunkat e fogyasztói bolygón ?!) egy szemeszternyi választ adott, kb. 6 percben.

Amit megértettem: Igen, megfőlünk. Nincs hová "kiengedni" a fölösleges gázokat és a bolygó gyilkosa a metán lesz.

DE ő még ezt túl éli, és a holnap esti vacsorához a X márkájú tejfölt viszi el. Majd ' - legnagyobb elképedésemre - kezet nyújtott és bemutatkozott. "És lassan elpedált..." - Presser Pici úrral szólva. SCHNITT.

Történt, hogy az esti meditációmba is beleszólt az LGT...(Jobb, mint ha a NAV ugrana be...)

Ez a néhány sor, amit bizonyára nem a klímafeszkóra találtak ki 30 évvel ezelőtt, de az én olvasatomban jól rímel a ami helyzetre, íme:

"Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.

Az ÉLET csak arasznyi repülés földtől a földig,

A világnak mindegy, hogy meddig élsz, de neked és nekem ez most az egyetlen,

az első és az utolsó bevetés."

Mindenki tudja ?!

Milkman