Ha jól tudom, Feldmár András filmjének/könyvének/előadásának címe ez.

Mai szabadnapomon csupa olyan emberrel találkoztam, akikkel - nem tervezetten - erről beszélgettünk:

Egy szenvedélyes környezetvédő és filantróp művész szeretné közelebb vinni az embertársait az élet értelméhez. A művészeten keresztül. Ő volt az első, akivel - ebben a témában - néhány délelőtti órát töltöttem. Aztán kicsivel később elsétáltam hajdani munkaadóm , éppen felújításra váró üzlete előtt és ismerős sziluettet pillantottam meg.-  A P. Feri ! - villant be.

24 évvel ezelőtt is ő rakta "rendbe" az asztalos szakmával járó "szépségeket" a drogéria láncnál. És még ma is csinálja. Leültünk egy kávé mellé és az ÉLET értelméről beszélgettünk. (Feri 58 éves, 3 leánygyermeke és 1 felesége van, a napokban születik fiú unokája ) Más volt a szókincs,mint délelőtt de az életigenlés nagyon "ottvolt" a mondatokban. Régi barátként váltunk el egymástól.

Este pedig egy spirituális egyesület tagjaként mélyültem el olyan beszélgetésekben, ahol az élet értelme (és sajnos a kézzelfogható halál ) is megjelent. A korosztály az erős ötvenesek/hatvanasokból állt és  - nemcsak ezért - kendőzetlenül osztották meg egymással gondolataikat.

Miközben mindenki "átengedi magát" egy felsőbb intelligenciának, bárhogyan is nevezzük őt vagy azt.

Az én nyelvezetem egyszerű. Én ezt a szöveget dúdolgatom, miközben szerdán bemasírozom a Tejcsarnokba: