It has been a hard day's day...Friday.

Innen üzenem mindazoknak  a kolléganőknek és kollégáknak , akik ma műszakot nyomtak, hogy: bravo és fantasctico, amit teljesítettetek ! Szerintem Dobó Pistáéknak kellett ilyen túlerővel szembenézni az egri borvidékre látogató muszlim turisták miatt, de ők is és mi is bírtuk a nyomást

(Ha nem is egri, de szimpla csillagokat én is láttam , amikor levetettem a cipőmet...)

Tehát: nehéz nap, két könnyű történettel:. (Milman's Fantasy:-)

Idős hölgy megkér, hogy segítsek neki vásárolni 12 liter tartós tejet, mert ritkán jut le a boltba. Gurulós bevásárlótáskája volt, beletömtük az árut és segítettem neki eljutni a pénztárainkhoz. Útközben elmeséli, hogy orosz származású, megjárta a frontot a világháborúban, negyven éve tanít zongorát és nem mellesleg négy unokája van. És egyedül él. És boldogság sugárzott a szeméből...(kék szeme volt!)

Majd mikor elköszönök tőle,( Dá Szvidánjá !) odafordul a pénztáros kolléganőmhöz és ezt mondja neki, (rám mutatva) : - Az ön kollégája egy rendkívüli ember...

Szédelegve mentem vissza a "helyemre". Szpászibá , Kedves Hölgyem !

A másik mese, csak egy termékkapcsolás. Van egy nagyon szép nevű tejtermék: az ÍRÓ. Leginkább a tejfölre hasonlít - mondják. Nos. pakolom az írót a polcba és ekkor eszembe jut, hogy vihetnék néhány darabot előre az újságokhoz és a könyvekhez. Hát létrejön egy Író-Olvasó találkozó...

Ebből a kínmeséből is látszik, hogy elfáradtam...

Liverpooli legyen a vége is: ...yesterday, all my troubles seemed so far away....

Milkman