Ünnepelt sztárok lettek a budapesti atlétikai világbajnokság szervezői. Ahogy a méltatásból olvasom, ez a titulus mindenkire érvényes: az önkéntesek, a pályabírók, az utaztatást végzők, a vendéglátósok és persze a szervezőbizottság tagjai, élükön a vezérigazgatóval, "új mércét" állítottak a világnak. Fürjes Balázs Nemzetközi Fair Play Díjra jelölteti a 25000 önkéntest, Németh Balázst pedig - sokan - már a főpolgármesteri székben látják jövőre, a sikeres nemzetközi sportesemény után. Ő maga is ezt nyilatkozta: "Van mit újraszervezni Budapesten."

With all due respect. Szerény véleményem szerint ezek a - valóban - kiváló teljesítményt nyújtó emberek, a vállalt munkájukat végezték. Ugyanúgy dolgoztak Magyarországon ebben a kilenc napban, mint a légkondicionáló nélküli mozdonyok vezetői, a sokadig műszakot vállaló ápolónők, vagy az élelmiszerboltok árufeltöltői. Két nagy különbséget látok a csoportok között: 1. Ha az utóbb felsorolt szakmák rendesen ellátják a munkájukat, arra azt mondja a társadalom:  - Persz'. Ez a dóguk'. 2. A világbajnokság szervezése óriási feladat, rendben. DE soha nem volt kérdés a PÉNZ és az EMBERANYAG. (ami szintén pénz kérdése...) Másként fogalmazva: "Sikeresen túléljük, ha - később - beledöglünk is." Hát ennyi... De még lenne valami:

Ha Németh Balázs - pénz és egyéb támogatás nélkül - újjá akarja szervezni a Nyugati-aluljárót, hát én - mint környékbeli önkéntes - szívesen segítek neki.

Mm