Csönded leszek! Nem kis vállalás ez, ugye? 2025-ben, ebben a zajban...ordításban, tülekedésben. Gyilkolásban, balesetekben. Csattanás, jajgatás, vádaskodás, és... továbblépés, mert: menni kell! Pénz kell, nem kevés, hogy éljünk. "Szia uram, élhető bolygó érdekel?!"

Nnnnnnna! Ebben a világban/országban mondom ki: csönded leszek. Neked, kedves feleségem, gyermekeim, szüleim, és barátaim. Játszótársaim. Neeeem. Nem, ez nem depresszió. "Csak" odafigyelés: Nem akarok már ott hangoskodni, ahol egyébként is kakofónia van. A médiának mondott eszközök a végtelenségig fokozzák a zajt. Vagy Neked ez még elviselhető?! De hiszen majd' mindenki bedugaszolt füllel jár-kel a világban... Jó tudom, ott is szól valami. (és nekem mennyire nehéz volt megszokni, hogy valaki rámnéz az utcán, de közben hangosan mással beszélget, zsebre dugott kézzel...) Kint is vagyok, bent is vagyok. Csak halljak valamit. 

Na halld meg világ! 

"E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér." (Bereményi Géza)

Cssssssssss!

MM