Nézegetem a plakátokat az utcán. Egész véletlenül meg is tudom saccolni, mennyibe kerülhetett a helyek bérlése és a képek legyártása. Nem kevés pénz. A plakátokról szomorú tekintetű gyerekek, elesettnek tűnő felnőttek és - persze - kutyák néznek le. Közös bennük, hogy mindegyikük a pénzünket szeretné elkérni. Az adónk 1 százalékát. Fel akarják kelteni bennünk a bűntudatot, akár egy kiégett lelkipásztor. "Neked csak 1 százalék, de neki ( itt jön a szomorú kép ) az élet." Ilyen és hasonló "szívhez szóló" szövegekkel nyitogatják a pénztárcánkat.

Hááát. Én nem ez alapján választok. (Egyébként érdekes: az Igazgyöngy Alapítvány nem hirdeti magát. L.Ritók Nóráék dolgoznak. Nem keveset...) De nem akarok ítélkezni. Nem. Csak egy olyan plakátot hiányolok, amin vidám tekintetek vannak. Mondjuk a felcsúti labdarúgó csapat tagjai. Ahogy boldogan ünneplik az ezüstérmüket. Szöveget is kreáltam hozzá: "Nekik egy ezüstérem, de nekünk három és fél milliárd forint."Tudniillik ekkorra költségvetéssel "dolgozik" az 1800 fős település egyesülete. Ennek nagy része a be nem fizetett - hiszen a sportra adják a vállalkozások - társasági adó. S a cégek nagy örömmel utalják át Lölö bácsi számlájára a milliós összegeket. Más országokban ezt a pénzt a polgárokra költik el. Oktatásra, egészségügyre, kultúrára. 

De mivel ezek a területek nálunk "rendben vannak", logikus, hogy oda megy a pénz, ami nem működik.

Márpedig a magyar foci ilyen iparág. Kár, hogy a focisták nem tudják befogadni az adónk egy százalékát. El tudnám képzelni Dzsudzsák Balázst a plakáton, háttérben a Bentley-vel. Szomorú arccal nézne a kamerába. Felirat:  "Életemet menti meg, ha megtarthatom Bentley-met..."

Adnék neki. Ez 100 százalék.

Mm