Hosszú a listám azokról a könyvekről, amiket NEM vásárolok meg. Ilyenek a szakácskönyvek, útleírások, de a politika (így Merkel asszony életrajza) és a sport sem hoz már lázba. Szeretem viszont a kortárs írókat, a magyarok közül például Háy Jánost. De nem fogom elolvasnia legújabb könyvét - legalábbis mostanában - ami arról szól, hogy egy nő lemond a konvencionális, boldogságkereső életéről és elhatározza: boldogtalan lesz. Nem. Rengeteg olyan embert ismerek, akik már régen feladták azt a vágyukat, hogy boldogok legyenek. Sőt! Ha tömegközlekedem, azt tapasztalatom, hogy sokan már az emberi normákat sem akarják/tudják betartani. Birka módra tapossuk és nyomjuk el egymást. Nem akarok részt venni ebbeeeeeen...De - még -. muszáj. No és van még egy remek könyv , amit inkább öngyilkosjelölteknek ajánlok, mintsem tudatos boldogtalanság-kutatóknak: Annie Jacobsen: Atomháború - a katasztrófa másodpercről-másodpercre című műve. A szerző nemrég itt járt Budapesten és elárulta, hogy 10 éves kutatómunka előzte meg a regény megjelenését. A riporter kérdésére ("Mit jelentene egy magyar embernek egy amerikai-orosz atomháború?") röviden, mosolyogva elmondta: "Aki nem azonnal pusztulna el (értsd égéstermékké válna), azok a nukleáris tél következtében (a por és a szennyeződés kitakarja a napot...) fognak - leginkább - éhen halni." De - tette hozzá a szemrevaló irodalmár - ő optimista a jövőt illetően...

Jacobsen hallgatva olyan boldogtalan lettem, mint Háy János főhőse. És ehhez egy sort sem kellett elolvasnom...

Mm