Operatív törzsembe nyilalló fájdalom kísérte az "Magánszemélytől" jövő hívás érkezését:- Halló, tessék... - nyögtem. - Tamás ?! - így egy kedves hang. - Ieeegen. - Be tud jönni kedden kilenc órára a rendelőbe ?

Ebből a mondatból már gondoltam, hogy nem a jövőre esedékes választás érdekli a telefonálót, hanem a jelen. A MOST. Amit halálosan komolyan kell venni. - Persze, megoldom. Be-be-beoltanak ?! - bátorkodtam megkérdezni. - Miért, mégis mire számít ?! - kérdi még nagyon kedvesen a Hang. - Höhö, oltakozom én szívesen, köszönöm, ott leszek ! - Viszlát ! - szól a túloldal és csend.

Kedd 8.50. Rendelő. Néhány tétova ember lézeng a rendelő ajtaja előtt. Morgok valami "jóreggelt" a maszkom alatt és bekopogok az ajtón. Fehér köpenyben jön (bocs') Ursula és résre nyitja az ajtót. De nem szól semmit. Hamar rájövök: rajtam a sor. - Jó reggelt kívánok, 9 órára kaptam oltási időpontot, a nevem... - Tudja mennyi az idő ?! - kérdi Ursula. - Tudom ! - bátorodom fel és be is jelentem: 8 óra 50 perc. - Na látja, akkor éppen 10 perce van még az oltásig - mondja a fehér köpenyes hölgy és bezárja az ajtót. Körülnézek. Ühümm. A többiek ugyanígy jártak. Hát várakozunk. Egyre többen leszünk, s mivel Ursula nem reagál, így egymásnak adjuk tovább az "infót" :  - Ööö, igen oltás. Állítólag asztrazenekás, Igen, kilenctől engednek be, de hogy hovááá...

"Enyhe" bizonytalanság érződik a csoporton, de mindenki eltökélt: bemegyünk ! 9 óra elmúlt. Nyomasztó a csend a rendelő ajtaja előtt. Aztán... Megjelenik Ursula egy A6 méretű cetlivel és felolvas neveket. Akit "talál" , azt beengedi, lázat mér, eligazít. Nem udvarias, de korrekt. Szorongva engedem magam elé polgártársaimat, akik boldogan adják át testüket Ursulának Deee, az én nevem nem hangzik el. Már-már majdnem elpityeredem, amikor egy hatvanas hölgy utat tör magának az ajtó előtt: - Doktor Bodorné, 9 óra ! - kiabál át az üvegajtón. - Ursula egy Ikarus csuklósbusz tempójában fordul vissza és hozza magával a listáját: - Bodor ?! - Igen. Az. - Megvan ! Jöjjön be. - és nyitja az ajtót. Bodor nénivel mentem én is , nem törődve a másfél méteres távolságtartással. - A Bodor alatt , nincs egy C-vel kezdődő név ?! - kérdezem a sok mindhez hozzászokott nővérkét. - De , igen. C. Tamás . - Én vagyok ! És bemegyek. Ami ez után jött az már tényleg a profizmus: adategyeztetés, vérnyomás mérés, "jobbvagybalkar" kérdés megválaszolása, szuri, papírigazolvány, viszontlátásra. 

De én - érvényes TAJ-kártyával rendelkező állampolgár - "szemtelen" hangon megkérdeztem: - Bo-bo-bocsánat, de olvastam, hogy a Zeneca után jelentkezhetnek problémák. Vérrög, meg ilyenek...

A nővér rám néz: - Aszpirín ! - a A doktornő kiegészíti:- Protekt. Napi egy. 

Majd a duó egyszólamban: - Viszontlátásra !

Kiérek. Nagyon sokan várakoznak a rendelő előtt. Nyugtatgatom őket: - A Zeneca játszik. Csendben hallgassák... a Bayer támogatásával.

Összesúgnak mögöttem: - Kicsit meghülyült. Lehetséges mellékhatás . De legalább beoltották.

Igen. És köszönöm Zenecának, de főleg az ezer sebből vérző magyar egészségügynek, hogy ez megtörtént.

Mm

-