Aktív, - ha úgy teszik - helyszíni tanúja voltam annak az időszaknak, amikor a politikai-társadalmi rendszerváltás a kereskedelmet is elérte, a 90-es évek elején. Nekem - akkor - szerencsém volt. Olyan piaci szereplőknél dolgozhattam, akik világos koncepcióval, tőkeerős háttérrel és kiváló termékeikkel (kínálattal), olyan keresleti piacot céloztak meg, amelyek akkor még - itthon - nem is léteztek. (például: állateledelek élelmiszerboltok polcain...) Saját bőrömön éreztem az elutasítás mindenfajta megnyilvánulását az újdonságok ellen. Persze az EU előtti időben (bizony volt ilyen...) a vámok és a kontingensek időszakában, rendszerszintű ellenállással is meg kellett birkózni. Mégis... talán az volt akkoriban a legnehezebb döntés, hogy a Nyugat-Európában már befutott kínálatból, mit és mekkora választékban lehet Magyarországon forgalmazni. Folyamatosan szondáztuk a piacot, adatokat gyűjtöttünk és árstratégiákat dolgoztunk ki annak érdekében, hogy a magyar leányvállalatok is profitot tudjanak termelni a befektetőknek/tulajdonosaknak. Ebben bizony benne volt a haszonrész nélküli értékesítés is, benne volt a kizárólagos értékesítési jog megszerzése és volt - a piac szabályoz, emberek! - hogy olyan termékekről kellett lemondanunk, amik a fejlett Nyugaton slágernek számítottak. A kereslet és kínálat persze folyamatosan változik, de - főleg profi IT-háttérrel - előre tervezhető is kell, hogy legyen, hiszen ez alapozza meg a gyárak termelését, a készletgazdálkodást, logisztikai költségeket. Namármost: ha ebbe a piaci környezetbe politikai célzattal beavatkoznak, annak - lásd az elmúlt heteket az amerikai tőzsdéken - számolnia kell azzal, hogy felborítja  - a jól-rosszul, de belsőleg szabályozott - rendszert. Hmm. És a végén ki fizet a kasszánál? 

Mm