Aki Budapesten kerékpározni merészel, az más "csúnya" dolgokra is képes. Magyarul: vakmerő. (vagy csak szimplán:vak,) Ma végigbicikliztem a belváros irányába az Andrássy úton, Hát, hogy, hogy nem, elfogyott a kerékpár út. Nem adtam fel, a buszsávban folytatva eljutottam a Lánchídig.Hm. Vajon Adam Clark gondolt a bicajosokra is amikor megtervezte a gyönyörűséges hidat ? Nem tom'. Átkelni rajta bringával, felér egy Párizs-Dakar kihívásával , még szombaton este is. Egy kis hiba és kiesel... A nyeregből. Ha mázlid van egyenesen a Dunába. Én átjutottam, de sok autósnak okoztam problémát. Nem rejtették el érzelmeiket... De továbbhaladva a Margit híd felé feltűnt - immár a deklarált kerékpárúton - hogy sok autó parkol a sárga csíkokon. A kerékpárúton találnak hosszabb-rövidebb ideig biztos kikötési pontot. Ez sem vóna' baj, ha... ha példul' a bringások is parkolhatnának az autósoknak fenntartott helyeken. You and Me. Mutuality. Kölcsönösség. De EZ már vérlázító kategória. De azért még is csak furcsa. Ül egy homo sapiens a nagy Budapesten egy 15 kilós járgányon és eljut A-ból B-be. A másik "mohó happiens" eközben 1500 kilogrammon egyensúlyozva teszi ugyanezt.( Nagy jó, vannak még a BMW-k, meg a Hummerek. De nekik miért nincs külön sáv ?!) Egyet mondhatok: 54 éves vagyok és még sosem volt saját autóm. De sokszor szeltem át a fővárost az elmúlt két évtizedben közel kéttonnás járgányokkal. Oda-vissza. Ma, a fiam által kölcsönkapott velocipéden Buda - különösen Óbuda - egy különös arcát mutatta. Az épületek is, és az emberek is. A parkok, a kutyát sétáltató emberek és a ... biciklisek. Velem szemben. Előzés közben, mellettem.De már éreztem őket mögöttem is. A kerékpározás (Vas megyében biciGlizés) fejleszti az empátiát. Jó, ha tudjuk.

I want to ride my bycicle. , I want to ride my bike !

Mm