Többször próbálkoztam "komolyabban" foglalkozni a jógával. Kis híján (a Lyme-kór közbeszólt) oktatói minősítést is szereztem, de úgy érzem, sok lett volna nekem a napi többórás igénybevétel.

Így "jógázgattam" tovább.. Szórványosan, spontán, Popper Péter szerint "jóga pesti módra".

Most, hogy az ÉLET így hozta, időm és okom is lett a rendszeres gyakorlásra: nyaki csigolyáim nyavalyáit ugyanis karban kell tartanom. Összeállítottam egy háterősítő, de "nyakkímélő" gyakorlatsort, természetesen légzésfigyeléssel és relaxációval. Naponta kétszer elvégzem. Lassan, a gyakorlatra koncentrálva. Nem mellékesen meghallgattam Popper közel háromórás előadását a buddhizmus és a jóga történetéről.

Nekem a jóga abban is segít, hogy tudok beszélgetni magammal. A testemmel főleg, hiszen nagyon gyorsan kapsz visszajelzést korlátaidról, a felhalmozott feleslegekről. kapkodó, akadozó légzésedről. S ha erre - nagyon lassan - megtanulsz figyelni, akkor van esélyed arra, hogy "beljebb" kerülj. A testedbe, a lelkedbe.

Magadba. Magadhoz. Még néhány év és megérkezem. Jó utazást Mr.Milkman.

OMmmm