Hmm, az előző blogbejegyzésemnek az kétharmad része eltűnt...Egyharmaddal meg tudjuk mire lehet menni... Never mind. Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy az alábbi szöveget teljes terjedelmében lehozni szíveskedjenek, hálás bejegyzőjük: Milkman. 

11 éves fiam edzője megkérdezte (a srác önvédelmi sportot űz kétszeresen is: bokszol és az edzőterembe vezető utat a négyes-hatos villamoson teszi meg...) gyermekemtől edzés után: - Mondd csak, apukád sportol valamit? A válasz - állítólag - azonnal érkezett: - Igen, meditál ! 

Jót nevettünk a történeten, bár van benne valami igazság. A meditációhoz ugyebár - hasonlóan a sportoláshoz - neki kell készülni, rendszeresen elvégezni és valószínűleg látható eredménye is van. Fiam valószínűleg az első kettő elemet veszi észre, de - Hál'Istennek - van egy lányom is, aki ezt írta nekem születésnapi köszöntő levelében:" ...lazán veszed a dolgokat és békés természetű vagy..." 

Ühüm. Örülök, hogy így érzed, kislányom. De ebben sok "munka" van. Napi kétszer húsz perc meditáció és heti pár óra "szemlélődés". Önvédelmi sportág ebben a világban. Sosem lesz belőle olimpiai szám, sem életjáradék.

De nekem az életet jelenti. Éljenek a Sportemberek és csodálatos Gyermekeim!

Mm