Vasárnap délelőtt szorongva indultunk el gyerekkori barátommal és kisfiammal a parkba. Játszani mentünk, de olvastam, hogy mostantól a kerület szigorú őrei fokozottan figyelik és tiltják a "nem a parkba illő tárgyak" használatát. Mint a kommunizmusban szocializálódott ember, rettegéssel tarkított tisztelettel figyelem a közterületek felügyelőit. Egyenruha, bakancs és persze a csekkfüzet van náluk. Az adófizetők pénzéből támogatva, további adót szednek be.

Büntetnek.

Most újabb tárgyak vannak a tiltólistán: rollerek, görkorcsolya, frízbi, gyerekkerékpár és egyéb "veszélyes" eszközök.

Nálunk frízbi és labda volt. Utóbbival játszottunk, ritka veszélyes játékot: fociztunk. Úgy esett, hogy bekapcsolódott egy másik kisfiú is. Aggódva kérdeztem az anyukát: - Ezt vajon szabad ?! Kiderült, hogy jó helyre címeztem a kérdést, mert ő éppen aláírásgyűjtésbe kezdett a tiltólistás határozat ellen. Megígértem neki, hogy mi is aláírjuk, de éppen akkor kaptam egy potyagólt...

Azt már csak a 6 éves kisfiam jegyezte meg, hogy a korábbi kutyafuttató helyére telepített parkot miért zárják el - már évek óta - a polgárok elől. Ja, "Zöld kerület !" - itt a szlogen és lám ott a fű. És a kerítésen túlról lehet nézni, hogy nőőőőő és nőőő.

Mivel bennem is nő a feszültség, még munka előtt beugrom a megadott címre és aláírom az aláírás gyűjtő ívet.

Amíg lehet...

Mm