Ma reggel fél hétkor a Széna téren ittam egy kávét, egy jónevű kvzóban.

De nem tudtam nagyon kiélvezni az ízét, mert a barista fiatalembert csodáltam, szigorúan szakmailag. Egyszerre három italt készített elő, ebből persze az én feketém volt a legegyszerűbb, de abba is beleadott apait-anyait. A két kávéfőző csodagépet úgy kezelte, mint Imre bácsi ( mozdonyvezetőből lett nyugdíjas szertáros Szombathelyen) a gőzmozdonyt:  csavarás, gőzölés, előkerültek a poharak, valami a tejekkel is történt...és sitty- sutty , készen voltak a reggeli italok. Eközben két szorgos kolléganője a szendvicseket készítette elő. - Micsoda team...- sóhajtottam bele a presszómba.  - Na, gyerünk a Tejcsarnokba. Mi is tudunk ilyet ! - mondtam magamnak konokul.

Hamar megtudtam, hogy Z beteg lett, Y pedig felmondott és X a négyzeten mennyiségű áru fog érkezni. Csak nekem. Hamarosan úgy fújtattam, mint egy gőzmozdony. De nem is jó a hasonlat... Inkább, mint egy kínai , cirkuszi tányérpörgető ... igen, úgy szaladgáltam az első órában a natúrtermékektől, a vajakig, Aztán beindultak 8 óra után az ivójoghurtok és hamarosan a tejeket (zacskóval, vagy anélkül) kellett tölteni. De újra hívott a vaj...És mikor már a vaj a fülem mögött volt.... kezdődött újra minden elölről...

Über alles: a helyi trappista akciós áron volt meghirdetve , amire az Every meg a Body is ráizgult: mindenkinek az kellett. Szerencsére a friss szállítmány közepéből ki tudtam vakarni egy ládányival és azzal hűtöttem le a szűnni nem akaró keresletet....

A hűtésre amúgy is szükség lett volna, mivel a bevásárlóközpontban még nem árazták be a kinti 30 fokot . így a klíma berendezések NEM működtek. Legfeljebb a Centermanagment irodájában... Sőt:ott biztosan.

Így kissé csatakosan és meglehetősen fáradtan tértem be a reggeli kávézómba kora délután. És elkértem a Vásárlók könyvét. Kicsit furcsálták, hogy ez a piros fejű ember mit akar beírni, de hamarosan megbékültek velem: látták, hogy szépen megdicsérem a a barista fiatalembert. Azt írtam, hogy : Profi .

De azt hiszem, egy kicsit ez nekem is szólt. Erről a mai napról:

A profi barista és a lelkes, amatőr trappista.

Az a fő, hogy mind a ketten jót akartunk és tettük a dolgunkat.

Kár, hogy itthon leejtettem egy tányért...

Mm