Ha hiszik, ha nem , ma is találkoztam Helmuttal. És ma is nagyon beszédes volt: hetedik gyermek volt egy nyolcgyermekes családban, de az apukájának - sage und schreibe - 19 testvére volt...
...és van egy öccse, aki 73 évesen lett... igen: újra apa. Ez már sokkolt, ezért megkérdeztem tőle, mi a titok ?
Persze nem tudja... de mégis ! - Minden reggel megborotválkozom ! - árulja el csillogó szemmel.
Na akkor én - mától kezdve - reggel is és este is előveszem a zsilettet. Sitty-sutty !
Lekezeztünk, elment.
Jó hangulatban értem haza, de hamarosan szomorú lettem: a liftben olvastam, hogy a házban lakó J. bácsi (inkább úr) , életének 80. évében csendesen elhunyt. A harmadikon lakott ő is, gyakran találkoztunk, néha beszélgettünk.
Nem tűnt betegnek, sőt... csak lefutott a film. Isten Önnel J.úr !
Apropó film. Találkoztam lányom kosáredzésén azzal Indexnél dolgozó újságíróval, aki engem egy kissé "megcelebrált." Elmondtam neki is, hogy mindenkinek jót tenne - főleg 50 év környékén, de lehet, hogy már előbb - ha készülne az életéről egy rövid film. Nem ahogy ő látja magát, hanem ahogy egy kívülálló leszűri az általa elmondottakat, megismerve történetét. Biztosan érdekes felismerések születnének.
Igen, az ÉLET egy film. Rövid ? Hosszú ? Dráma ? Vígjáték ? Nem tudom. Csak... csak nehogy kimaradjál belőle.
Ugye, Helmut ?
Mm
