Szeretteim körében töltöttem az elmúlt napokat és bátran, sőt ünnepélyesen kijelenthetem: még jobban megszerettem őket. Thank God it's Christmas! 

Látva, érezve a világban zajló folyamatokat már készülök a jövő évre is, a következőképpen: ki akarom dobni az életemből azokat a személyeket és holmikat, amiket - nevezzük így egyszerűen - tehernek érzek. Nyomnak és nyomasztanak. Van már néhány ötletem: előkelő helyen állnak a politikusok. Nem, én nem várok gazdasági "csodát" Magyarországon, azt sem gondolom, hogy az új amerikai elnök színre lépése bármi jót jelenthetne a világnak. Ellenkezőleg... de erre nem akarok figyelni. A mi zsebünkből szerzett pénzzel, a mi fejünk felett folyik a politikai háború, igazi nyertesek nélkül. Pont, lezárom, kidobom. Holmik: "Filléres emlékeim, oly' drágák nekem, kidobni őket nincs erőm..." De most lesz! Meg akarok szabadulni minden tárgytól, amit már nem használok, nem ébreszt bennem jó emlékeket, vagy "csak úgy" felhalmozódtak itt-ott, a szekrényekben és a polcokon.Kidobom. Aztán...hosszú, majdnem a sírig tartó barátság után, kidobom az életemből Mr. Alkoholt. Hosszú utazás volt, sok mindent adott  és majdnem mindent elvett tőlem... elég volt. Egyikünknek menni kell Mister... Kidoblak! Neeeem, nem! Alkalmi partnerséget sem vállalok veled, ki-vagy-dob-va! Részeg, disznófejű nagyúr!

Hhhhhhú! Nem könnyű a kidobó legények élete... De - s ez a záró, buddhista beütésű mondatom - addig kell dobni, amíg a Te kezedben van a játékszer...

OMM