...mikor eljött a műszak vége (23 óra) ölig fáradt voltam ahhoz, hogy ne izguljam túl a dógokat.

Mert azt gondoltam, hogy valami nagy dolog történt velem és nem a Zewa termékével tudok ezen segíteni.

Szeva' Zewa, hazamentem... Telefont feltöltöttem. Öntötte az üzeneteket, mint az Actimel a hasznos bélbacit.

Fél háromig válaszolgattam a kedves ismerőseimnek és a még kedvesebb ismeretleneknek, aztán ágyba dőltem.

És vártam, hogy felébredjek. Az álomból.

De reggel a mese folytatódott. Hívás a szerkesztőségből: 340 000 megtekintő és 12 000 lájk alig egy nap alatt !

- Most már én is megnézem mit mondtam ! - határoztam el.

Háááát, szerintem továbbra sem egy nagy durrrrr !

A kommentekkel nem foglalkozom, kaptam elég üzenetet a telómra és Emil bácsira. (kitűnő edzőm volt a Haladás Serdülő III.-ban.)

Elfelejtett nevek , személyek kerültek elő, no meg fényképek, emlékek...

De a legnagyobb dicséretet a gyerekeimtől kaptam. Marci, Bence, RékaLuca és Brúnóka is megnézte a videót és torokszorító, szerető szavakat mondtak. Szerencsére csak a telefonban, mert személyesen nem bírtam volna meghallgatni őket...

No' akkor rájöttem, hogy valami jót csináltam.

És mindenki a vendégem egy élőflórás joghurtra, aki ebben segített ! Miklman