Neeem, nem, semmi bajom Sulyok Tamás köztársasági elnökkel. Jó... Novák nyitottabb volt, Schmitt doktor tanultabb, de a regnáló elnökünk - eddig - jó teljesítményt nyújt. De - talán - vannak jobbak is. Például a Fradi sokadig fociedzője, aki kifogástalan megjelenése mellett, a diplomácia zavaros vizein is jól kiismeri magát. (Nem egy iskolába jártak Pintér Attilával? Nem!) Pascal Jansen (aki Londonban született, de mint minden külföldi sportember, "imádja Budapestet") ezt a frappáns mondatot ejtette ki az aktuális vereséget követő sajtókonferencián: "Még nem tartunk ott, ahol szeretnénk!" Kifogástalan mondat. Jansen nem bírózik, nem panaszkodik a túlzott terhelésre - pedig a magyar élvonal rendesen meggyötri a derék sportembereket - nem panaszkodik az átigazolások miatt, nem! Egy ilyen kijelentéssel kifogja a szelet nemcsak az újságírók vitorláiból, de Kubatov elnök úr szókincsét is ("A játék szar...") erősen megméri. Ezzel a mondattal emeli a - monnyuk' ki bátoran' - a magyar labdarúgás szépirodalmi gazdagságát, ami az előbb említett Pintér professzor értékelései mellett, a megboldogult Mészöly Kálmán gazdag metaforáin alapul. (Esterházy Péter csak lapul...)

Még egyszer: "Nem tartunk még ott, ahol szeretnénk." Brilliáns. Hány és hány politikus, gazdasági döntéshozó, vezető vehetné át ezt a mondatot, ahelyett, hogy hosszú - prezentációkkal egybekötött - magyarázkodásba kezdene. Vagy éppen kirúgna valakit. Valakiket.

Mellesleg: a Fradinál meddig nézik el a "tulajdonosok", hogy külföldi megméretéseken rendre megbukik a csapat? Nincs felelősségre vonás? Ja... Ott még nem tartunk.

Mm