Tuskómarás. Igen, van ilyen nevű szolgáltatás Magyarországon. Hirdetik is bőszen, engem, mint zebegényi kiskert tulajdonost ért el az online-marketing csápja. Korrekt árak mellett, erre kifejlesztett gépparkkal szedik ki a tuskókat a földből. Miért propagálom ezt a tevékenységet? Mert tegnap egy művészmoziban valami hasonlót tapasztaltam, aminek - akkor - még nem tudtam nevet adni...

Történt, hogy egy körülbelül 50 főt befogadni tudó teremben 20-25 ember várta a film kezdetét. Pár perccel a vetítés előtt érkezett egy ötvenesnek és ápoltnak tűnő hölgy, aki helyett foglalt egy - az átlagosnál - jobban kiöltözött, harmincas pár mellett. Egyre hangosabb szóváltás alakult ki közöttük, melynek végén az idősebb hölgy felháborodva felpattant helyéről és közölte velünk (nézőtársaival), hogy: "Ezek nem engedik meg, hogy leüljek melléjük." Pár másodperces szünet után egy másik pár, az utolsó sorból meginvitálta a hölgyet egy üres székbe, amit ő - feldúltan - el is foglalt. Jó. Ennyi (talán?!) belefér. Igen ám, de ahogy elkezdődött a vetítés, egy, késve a terembe érkező emberfia azonnal az előbb vitatott helyet vette célba a kirekesztő pár mellett. Be is indult hamarosan a veszekedés, de EZ a néző ragaszkodott a helyéhez. Már-már botrányba fulladt az esemény, amikor a szomszédmentes üléshez ragaszkodó pár férfi tagja tüntetőleg felállt (közben már ment a film persze...) és az első sorba vonult. Hamarosan követte - villogó mobiltelefonnal a kezében - párja is. Helyre állt a rend? Nem! Az első, sértett hölgy - az utolsó sorból - ütemes tapsolással és "'bravózással" üdvözölte a szituációt.

Nehezen tudta ráhangolódni ezek után a filmre, amelynek a címe "A vendégek" volt. A művészmoziban lejátszódó jelentnek, pedig ma a "Tuskómarás" címet adtam. 

Még egyszer: a film angol volt, 2017-ből. A jelenet magyar, napjainkból.

Mm