Tegnap este nem a politikai vitaműsort néztem. Miért is?! Jól öltözött, politikusnak látszó, az adófizetők pénzén eltartott férfiak és nők vitáznak arról, hogy... Arról, amit úgyis egy ember dönt el. És ez az egy ember még mindig közel 3 millió voksot szed össze, népességben és intelligenciában egyaránt zsugorodó hazánkban. Abban az országban, ahol az első számú tudatmódosítós szer: az alkohol. No, én e témában néztem egy "mini-sorozatot" a TV-ben, és ahogy ugrottam a következő részekre, egyre jobban ismertem rá magamra. A filmben egy nagyon tehetséges, "kicsit őrült", ötvenes éveinek elején járó férfi életét követhetjük nyomon. Állandó partnere: Mr. Alkohol. Hiába a siker, a mellette álló család (egy feleség, egy gyermek, gazdag szülők), a vodka-vörösbor kombó kikezdi az idegrendszerét és felborítja sikeres (vagy sikeresnek tűnő) életét.

A film - ezért nézzük - annyira megérintett, hogy ösztönösen felhívtam első feleségem és gondoltam, kicsit ügyetlenül, de elnézést kérek: miattam. Nem az alkohol miatt, nem a "rossz társaság" miatt, hanem azért, mert az a hungarian drug - bár többször szétb@szta az életem - a vele és fiammal töltött időben lett életem, életünk része és csinált belőlem (szerencsére nem agresszív) szörnyet. A szörny a filmben is megjelenik, izgatottan várom a folytatást.

Egykori partnerem mára ígért visszahívást. Szándékom változatlan: bocsánatot kérek. Nincs vita.

Mm