...álmot ígér? Neeem. Az én anyám nem ígért semmit. Nagyon nehéz körülmények között nevelt fel minket, bátyámmal. Nem volt idő ígérgetni, hónapról-hónapra éltünk. Hmm. Aztán az emberfia persze sok mindent "megold" a fantáziájával...de mondjuk kaját nem tudtam képzelni magamnak, így majdnem mindig korgó gyomorral feküdtem le. Manapság azt mondanák: időszakos böjtöt tartottam... De fölnőttem, valahogy. Elköltöztem, aztán "följöttem" Pestre, aztán elváltam. Egyszer-kétszer-többször. Anyám mindig CSAK ezt kérdezte: "Aztán a gyerekekkel, mi lesz?" Egyszer azt válaszoltam neki: - Én is gyerek vagyok... Hónapokig nem beszéltünk ezután.
Na... de miért is anyázok én annyit? Mert tegnap volt a születésnapom és édesanyám nem hívott. Volt olyan, hogy német nyelvű SMS-t küldött e jeles napon ( a mai napig nem tom', hogy miért...), de általában ilyenkor felhív. Most nem tette. Én ma hívtam, de nem vette fel. Ja. Haragszik. Biztos, megint hallott rólam valamit...De egy dolgot elért: nagyon rossz álmaim voltak. Súlyosak, nyomasztóak, nehezek. Igen. Azt mondják a tőlem tanultabb emberek: egy szülő csak olyat ígérjen a gyerekének, amit be is tud tartani... Súlyos mondat. Anyám könnyű...
Mm
