Töredelmesen bevallom: van televízióm. Nézem is. Néha sorozatokat, néha sportot, többnyire angol futballt. Mást nem. Így volt ez ma is. Pazar gólokkal, a Liverpool az utolsó percekben fordítja maga javára a meccset. Elképesztő izgalmak, hét gól, férfias küzdelem, top teljesítmény. Ja kérem: This is Premier League. Alig, hogy a játékvezető lefújja a derbit, a riporter - hadarva magasztalva a két csapatot - sietve elköszön és "visszaadja a szót." Én persze még szívesen néztem volna a brit gladiátorokat, akik a meccs után sportemberhez méltóan gratulálnak egymásnak és megköszönik a közönség támogatását. Mert OTT, ez így szokás. De nem így gondolkozik a magyar tévés stáb, hanem egyből beadják a rövid híradót, a Tényeket. Hiába veszem le a hangot, feliratozzák az egyetlen fontosnak tartott hírt, - még egyszer: egy sportcsatornán! - mégpedig:egy derék magyar férfi tizenöt késszúrással megölte egyik családtagját. Mutatják a helyszínt és a jajgató szomszédokat is. Jó. Megvolt. Hátha visszakapcsolnak a meccs helyszínére... De nem. Helyette azt látom a lenémított készüléken, hogy Gyurcsány táncol, Ursula von der Leyen szigorú arccal nézegeti a kedves nézőt , háborús képek, majd Zelenszkij(!!!) neve is megjelenik és végül a felhívás: "Ne engedjük, védjük meg hazánkat!"

Azt a kúrv@! Ez így - a Spíler 1-en - nagyon durva... A magyar "betéttel" felhígított Premier League, így meglehetősen híg. Fos. Normális ember két perc alatt elfelejti a meccs gyönyörű pillanatait és sokkolva áll a "tények" előtt. De...van megoldás: lemondom a tévés csomagomat és előfizetek a Premier League-re. Direktben. Hígító nélkül. Cut!

Mm