Avagy: ütött a Dúr-óra. Több kép- és fogalomzavarral nem élek. Csak... amíg több, magát vezető politikusnak valló hölgy (Dobrev Klára, Donáth Anna, Kunhalmi Ágnes) hirdet - jellemzően kevés sikerrel - "kormányváltó programot", nem veszik észre, hogy a surranópályán a színig-vérig-szügyig magyar versenyző, Dúró Dóra már régen előttük jár. Jár?! Szalad, rohan, de eközben remekül tájékozódik is. Ha tekintete megakad egy, nem a mi hazánkhoz illő, főleg kulturális tárgyon, azon nyomban cselekszik. Tilt, darál, felszólal, felszólít. Teheti, parlamenti felhatalmazása van rá, sőt azt jósolják, hogy a jövő évi választások egyik fő nyertese lesz. (Még úgy is, hogy Kubatov mester vaskézzel és némi készpénzzel irányítva tartja a kormánypárt nyájában az ultrákat...)

Dórának megvan az idei első trófeája: gyakorlatilag kirúgatta a Nemzeti Múzeum igazgatóját. Ehhez nem kellett más, csak... Csák. És egy pazar politikai blöff. Zseniális. A blöffre hatalmi szóval reagál Csák miniszter, L.Simon nem kevés iróniával - végre!!! - fellazítja a bilibe ragadt anyagot, az élet megy tovább, a látogatók nagy számban keresik fel a múzeumot... és akkor: bumm! Vagyis: Dúrr! Dóra taktikája bejön. Csák lecsap, L.Simon repül (majd...egy alapítvány befogja, szerintem...), Dúró Dóra elégedetten fut tovább. És... nézelődik. 

Khm, Kedves Dóra! Nekem lenne egy tippem. Egy kis stúdiószínházi előadásban az apa szerepére... egy nőt kértek fel. El is játszotta. (Szerintem jól...)

Igen? Persze, hogy megvan a cím. Fólia?! Mindig van nálam. Itt a mi hazánkban?! Naná.

Hmmm. Dóóóra-dóóóra. Hol üt be next time a Dúróra?

MM