...szabad. Köszönjük Csányi Sándornak, hogy elhozta Budapestre az Európa-liga döntőjét. Egyrészt láthattuk, hogy a nálunk sokkal jobb módban élő nyugat-európai szurkolók is ordenáré módra tudnak viselkedni, miközben a stadion felé "vonulnak". Ez a foci velejárója, ugye? Bizony. Érdekes lenne szervezni egyszer egy színházi vonulást is: gyülekező a Nyugati téren, a könyvesboltnál, egy órával az előadás előtt. A közönség elindul az Örkény Színház irányába és menet közben a névadó Egypercesek című művéből olvasnak fel. Van egy olyan érzésem, hogy a polgárok rosszabbul vennék ezt az "akciót", mint a fociszurkolók menetelését. Mert abban van valami erő. Utóbbiban is, csak fel kellene ismerni. Műveltség kell hozzá. Bizony.

Más. A magyar sportújságban két dologról olvasni a döntő után: 1. A vesztes csapat edzője - José Mourinho - elajándékozta az ezüstérmét. "Micsoda gesztus!" - írja a a szerző. 2. Mourinho mester szidja a játékvezetést. A cikk részletezi is, hogy miért. Egy szó nem esik a spanyol gárda edzőjéről, a meccsről alkotott véleményéről. Nada. Pedig megérdemelné Senor Mendilibar, hogy róla IS beszéljenek. Mert már régóta tudjuk, hogy a győztesnek mindent szabad. A vesztes? Gratuláljon és vonuljon el. Lehetőleg úgy, hogy nem töri/veri össze azt, ami az útjába kerül. 

Na. Elvonulok dolgozni.

Mm