A 82 éves Laci bácsi, évek szorgos munkájával és az élőlények iránt érzett szeretetével létrehozott egy kis parkot, Újpest határában. A mini rezervátumnak több "egzotikus" látogatója is van, ami csodaszámba megy a lakótelepi körülmények között élő emberek között: énekes madarak és mókusok. Egyre többen látogatják meg ezt a kis lugast, már szervezett csoportokban is érkeznek - főként - gyerekek. Eddig szép a történet, de van - nagyon emberi - folytatása. Látva a "projekt" sikerét felvetődött, hogy játszóteret építenek a kis erdősáv mellé, még több embert "telepítve" a kitartó munkával odaszoktatott állatok közelébe. Laci bácsi is ettől tart: "Az állatoknak nyugalom és béke kell. No meg egy kis eleség. És jönnek és jól érzik magukat..."

Na de mi kell az embereknek? Eleség az biztos, tehát nem ártana egy kis büfé a park mellé, jó lenne egy dohánybolt is. Ja! Meg persze Wifi. Hogy lehessen fotózkodni a mókusokkal.

Laci bácsi joggal aggódik a kedvencei miatt. Én is aggódom az emberiség jövője miatt. Így vagyunk, mi ketten. És a mit sem sejtő(?) mókusok.

"Ember a világ két kezedtől sír. Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt. A másik - tudod - bőven várhat rád, építsd a kerted hát tovább, s közben a MINDENT jól vigyázd."

Mm