"Magyarországnak úszó-nagyhatalom. Annak is kell maradnia!" Ezt mondja Hosszú Katinka, aki nagyon sokat tett azért, hogy a "hatalmi" státuszt kiérdemelje kis hazánk. Más. "Akkumulátor nagyhatalom leszünk!" - harsogják a politikusok és sorra jelentik be - kerül, amibe kerül - a beruházásokat, új telephelyek létrejöttét. Nem tom'... Az számomra világos, hogy egyre kevesebb magyar él e világon. Törvényszerű. Aztán az is szimpatikus, ahogy a férfi kézilabda válogatott tagjai értékelték a legutóbbi szereplésünket: "Örüljünk, annak, hogy a legjobb 8 közé kerültünk!" Igen, merjünk egy KICSIT szerénynek lenni. Az aksigyárakról pedig a következő jut eszembe: gyakran elhaladok a gödi Samsung-gyár nyomasztó épületcsoportja mellett. Nem lehet letagadni: rend van, tisztaság, kitűnő infrastruktúra. De ha vonaton jutok el Budapestről Vácra, akkor a következőket látom: szeméthegyek, elhanyagolt környezet, fáradt, lehajtott fejjel közlekedő emberek. Szó nincs nagy hatalomról és nagyszerű érzésekről. Az átlag magyar a mindennapi megélhetéséért küzd. Persze az is igaz, hogy ez az embertípus nagyon tud örülni a sportsikereknek és annak, hogy világversenyeket rendezünk. DE én beérném azzal, ha a tömegsportot fejlesztenénk, beérném azzal, ha az oktatásba fektetnénk be és nem sportakadémiákat hoznánk létre és beérném azzal is, ha az átlagbérek növekednének kis hazánkban. Mert ez a haza kicsi. De lehetne NAGYszerű is. De nagyhatalom ?! Ezt hagyjuk meg a németeknek és a franciáknak. Én magyar vagyok. Egy tiszta, normális országban akarok élni. Beérem ennyivel.

Mm