Üzenem a politikusoknak: minden embernek van szívhangja. Akkor is ha dolgozik, ha szeretkezik vagy ha éppen könyvet darál. A szív üzen, az ember ezt érzékeli és cselekszik. Vagy éppen nem csinál semmit. Az is egy döntés. Magyarországon erre alapoznak sok mindent a döntéshozók: úgysem csinálnak az emberek semmit. Nem sztrájkolnak, nem gondolkodnak. Nincs polgári engedetlenség, nincs összefogás, nincs erő. Nem. Várjuk, hogy miként dönt a Parlament, vagy az éppen regnáló operatív törzs. Erre a hangra figyelünk és alkalmazkodunk. A népnek nincs hangja. A nép magzati állapotban van, és retteg attól, hogy a fenntartó szerv - az állam - abortál. 

Egyre hangosabban ver a szívünk. Akarja ezt hallani valaki?!