Egy - nem közeli - ismerősömmel vacsoráztam tegnap. A "Törökben..." Ez a középkorú férfi Oroszországban született, Franciaországban diplomázott (Sorbonne) és sokáig élt Németországban. Most Magyarországon tanít egy egyetemen. Magyarul. Ő mondta nekem két falat között, hogy "lehet, hogy tudja: mi a baj a magyarokkal..." NAGYON kíváncsivá tett... Nos, úgy vélekedik, hogy bennünk nagyfokú a tapintat hiánya...Vagy nagyon belemászunk a másik intim zónájába és azonnal bizalmaskodni kezdünk, vagy nagy távolságból szemléljük embertársainkat és kritizáljuk őket... "Nincs meg az a...polgári távolság. Az a jóleső, de nem tolakodó közeledés. Igen. Hiányzik az emberi TAPINTAT..." 

Hmm. Tapintatosan végig hallgattam és próbáltam valami "okosat" reagálni mondataira. Kétség kívül: igaza van. Hol és kitől tanulható a tapintat? Az illem? Egyáltalán ki ismeri ezeknek a szavaknak az értelmét? Elhangzik-e a magyar iskolák falai között, szóba kerül-e otthoni beszélgetések során? Vannak-e otthoni beszélgetések, vagy...

Nem leszek tapintatos magammal szemben: és sem lennék jó illemtanár. Áááá, dehogy! De emlékszem első edzőmre, Szőllősi Emil bácsira, aki a labdakezelések előtt a következő dolgokat tanította meg velünk: egész mondatokban beszéljünk, mindenkinek köszönjünk, ne tegyük zsebre a kezünk ha beszélgetünk és... ismerjük el, ha az ellenfél jobb nálunk. Ezek a mondatok maradtak meg bennem 40 év távlatából...

Szeretettel és köszönettel gondolok vissza rá. S hálás vagyok A-nak is, a tegnapi beszélgetésért. Valamire nagyon rátapintott,.Nem így gondoljátok, kedves honfitársaim?

MM