Kortárs mese , rémbe... rímbe szedve:

Városnéző túrát szervez Anton, rettegek, ha megpillantom:

Erős, bátor, ügyes vadkan, nem is röfög, hanem vakkan'.

"Indulás a társasháztól, ami elvette az erdőt mástól...

A Meki mellett át az úton, körülnézni ! Hallod Lúton  ?!

(Bólogat a sánta egyed, kit elütöttek, mint a legyet...)

A János kórház mögött leszünk, s három hónap után: eszünk !"

Korgó gyomrú disznónépnek, tetszik ez a vadkanének,

Csoport indul , ó szorul szív: de jó lesz az ól inklúzív !

Anton megy és nem hátra, megérkeznek úgy hatra...

"Csöndben zabálj, hallod Lúton, ezt hallják Gödön és Felcsúton "!

(Bólogat a sánta egyed, nem tehet mást: böfög egyet...)

Bekajálnak."De régen vót'... hogy találtunk ily' édes ringlót..."

Megpihennek, játszadoznak. "Szép a város !" - áradoznak.

Anton vakkan' : "Vigyázz ! Ember ! Lehet jó is, vagy gazember..

Húzzuk el a csíkot Pestre, odaérünk épp' napestre..."

Eilndulnak hát az úton. Az első golyót...kapja: Lúton.

(Bólogat a vérző egyed: "Kedves Erdőm, Isten veled...")

Aztán jönnek, szépen sorban, Antont csak egy alagsorban,

Érik utol . "Lődd le, mehet!"  Anton hörög: - Embeeer... ki tette ezt veled ?!