A következő hetekben - kedves barátaimnak hála - több napot fogok eltölteni az osztrák fővárosban. Bécs, évek óta, a világ egyik legélhetőbb városának számít. Ha már ott vagyok/leszek, gondoltam megvizsgálom, vajh' miért ? Kezdjük egy alapvetéssel: "A szegénység a jellem hiánya" - mondotta volt a brit Vaslady, M.Thatcher. Jóval árnyaltabban fogalmaz egy kevésbé ismert - mivel nem politikus - holland értelmiségi férfiú, R. Bregman: " A szegénység nem a jellem, hanem a PÉNZ hiánya." Na, nézzünk utána mindennek Ausztriában. De kezdjük Kelenföldön, ahonnan vonatom startol, NYUGATra. Első példa: kávé, "itthon" .Több helyen is kínálnak feketét, de nem tudsz leülni, sőt leállni sem a poharaddal, mivel pultokra (vidékiesen: könyöklőkre) nem gondoltak a tervezők. Az Etele térnél vannak padok, padok mögött több kilónyi szemét. Viszont a sok ételmaradékra jönnek a verebek. (Összevetés. Wien, Hauptbahnhof: Több kávézó, pulttal, sőt székekkel, szemét és/így veréb nélkül). Thatcher-Bregman: 1:0. Maradjunk még az utcán. Vendéglátás. Csak Bécs. Budapesttel összevetve jóval kevesebb az "'ámerikai" jelenlét (junk food), classic kínait pedig (mottó: billig und scharf) egyet sem láttam. Cserébe kínáltak "Würstel-t és Leberkäse-t", (magyarul: Lacipecsenye a'la Vienna) friss péksüteménnyel és savanyúsággal. (persze állópulttal , szalvétával. szemetessel.) Thatcher - Bregman: 1:1. Feltűnt még, hogy - bár a térkőből Bécsben sincs hiány - jóval több zöld növényt helyeznek ki az utcára a kisebb boltok tulajdonosai, amit ápolnak is. Fontos még megjegyzem: az osztrák fővárosban töltött (nettó) 7 órám alatt nem láttam egyetlenegy kutyagumit sem. Lehet, hogy ez már az én nyugati sznobizmusomnak, vagy "szelektív szememnek" köszönhető, de akkor is: Thatcher - Bregman: 2:1. A vendéglátás blokkot - egyelőre - lezárva még egy megjegyzés: sok helyi vendéglő (Gasthaus) található városban, ahol békésen falatoznak a bécsi polgárok. Gyakori szereplő az asztalokon a frissen csapolt sör. (Nyam-nyam...) Tanulság: sokan megengedhetik maguknak a "nyugodt Mittagessen" rítusát, a "Gyorsanbekapokvalamit" című magyar stílussal szemben. Bregman egyenlít 2:2.
Este értem vissza Budapestre. Kellemesen elfáradtam. Iszom egy sört - gondoltam.
Felpattintottam egy "dobozost" parányi konyhámban.
Ich bin - doch - ein Ungar. Mégiscsak magyar vagyok...
Folyt.köv.
Mm
