Hosszú idő után Brúnó fiammal az iskola felé tartottunk.  Általában végigbeszéli - rollerbe kapaszkodva - az utat, de most visszafogott volt. Szorongott. "Már egy elsősnek is újra kell kezdeni az iskolát... Milyen világ ez... Ráadásul ének is lesz..." A suli előtt igyekeztem nem túl érzelgősre venni a búcsúzkodást, bár szívem szerint hosszan öleltem volna kis testét, amint hátára dobta súlyos táskáját. A maszk nélküli puszi után bizonytalan léptekkel indult el... amikor egy kedves dörmögő hang megszólalt:- Jó reggelt kívánok ! A hang gazdája felém is biccentett, de nagyobb figyelmet fordított az elsős nebulóra és maga elé engedte az ajtóban. Az igazgató úr volt. Megnyugodva folytattam utam. Bízom ebben az emberben. Persze ismertem őt már rendezvényekről és akkor sem viselkedett másként, de most... ezzel a "pici" gesztussal megerősödött bennem: Brúnó jó kezekben van. Boldogan rollereztem tovább a parlament felé. Nagy örömmel láttam, hogy a Trianon-emlékművet nem lopták el az elmúlt hetekben, és - az előző boldog pillanatok mámorában -  ehhez majdnem gratuláltam a szürke gránitfolyosó előtt strázsáló őröknek. A rövid szemkontaktus azonban meggyőzött arról, hogy nekik az elmúlt órákban (hetekben, években) nem volt olyan jó élményük, mint nekem az iskola előtt. Így - visszavéve a sebességet - csendben elsurrantam mellettük. A  Kádár rendszerben szocializálódott generáció lelkében kiirthatatlanul  benne van az egyenruhától való "óvatos félelem".

Ezt hamarosan megtapasztaltam. A parlament mélygarázsa előtt közlekedtem tovább (kijelölt kerékpárúton !!!), mikor egy rendőrnek kinéző katona (parlamentőr) kedvesen, de határozottan jelezte, hogy álljak meg.

Brrrr. Mit csináltam ?! Reflexszerűen keresgélni kezdtem a pénztárcámat, mert abban lapul a védettségi plasztikkártyám. Lehet, hogy enélkül nem lehet a Kossuth térre menni ?! Vagy, mi a ... 

Butuska Milkman ! A rendőrbácsi azér' állított meg, mert éppen egy képviselő úr/úrhölgy (sötétített ablakkal) hajtott be a garázsba. Őnéki már kora reggel sürgős dolga van. Ezért megállítjuk a polgárokat és gondoskodunk arról , hogy mielőbb elkezdhesse áldozatos munkáját. Őszintén szólva , én is szívesen megállítottam volna őt. De csak ennyit mondtam volna neki, barátságos hangon: - Jó reggelt kívánok !

Mert láttam, hogy egy utcával odébb így csinálják. És ott "működik". 

Mm