Bejegyzésem címéből hamar kiderül, hogy nem Magyarországról esik szó. A teljes cím egyébként így hangzik a Nemzeti Sport beszámolójában: "Készséges rendőrök és nem várt jókívánságok. Hangulatjelentés Andorrából."

A magyar válogatottat hűségesen elkísérő tudósítócsapatnak láthatóan komoly "kultúrsokkot" okozott, hogy egy európai városban a helyi rendőrség segítséget nyújt az eligazodásban és a szállodáig kísérik el a "vendégeiket." Egy ottlakó pedig kevés magyarsággal, de annál kedvesebben kívánt jó mérkőzést, a magyaroknak.

Ez két olyan esemény, amiről álmélkodva számol be a hattagú - nem sok egy kicsit ?! - delegáció egyik tollforgató "munkása". Igen. Egy magyar ember számára ez merőben szokatlan viselkedés embertársainktól: segítőkészséggel és jókívánságokkal valóban ritkán találkozunk kicsi, de keresztény hazánkban. Ritkán és kevés helyen. Futballstadionok környékén pedig egészen biztosan nem.

Ezért is féltem a visszavágóra érkező andorrai újságírókat (vagy csak egyet...), akik szintén beszámolnak a budapesti "hangulatról", valahogy így: " Elképesztően sok stadion... elképesztően sok szemét... arrogáns  rendőrök, és nem várt cigányozás/buzizás a magyar szurkolóktól. Budapest különleges város..."

És mi magyarok is azok vagyunk. Készségesen elismerem, kedves andorrai barátaim !

Mm