Ma reggel úgy döntöttem, hogy autóval viszem iskolába Brúnót. A rollerhez nagggyon hideg volt, gyalogszerrel pedig elkéstünk volna. De ez a mutatvány autóval is majdnem sikerült. Régóta nem vettem részt reggeli forgalomban, de miután hazaértem 20 éves járgányommal, nyomban megígértem neki:  a jövőben kimaradunk ebből. Örüljünk annak, hogy megúsztuk. Mi történt ? Voltaképpen semmi, gondolom ez a normális (?!) menet reggelente. Sokan voltunk az úton, erre számítottam. Rengeteg gyalogos is igyekezett iskolába, óvodába , munkába. Figyeltem rájuk is. Ez például nagyon nem tetszett a mögöttem autózóknak. Dudával és fénykürttel (nomeg félreérthetetlen kézmozdulatokkal) adták tudtomra: ez így nem lesz jó. Nekünk haladni kell, ők pedig, majd átjutnak valahogy az utca túloldalára. 

Jómagam többnyire gyalog közlekedem, így mély empátiával adtam teret a zebrán átkelőknek, sőőőőt ! Kiengedtem néhány autót magam elé a kisebb bekötő utcákból. Na ezzel már nekem is problémám volt. Mert ugye, azt gondoltam egyet kiengedek és haladunk tovább, de neeeem. Egyszerre 3-4 autó nyomult az általam előnyben részesített járgány után, alapos dugót okozva a főúton haladóknak. ( A mögöttem lévő sokaság tombolt...) 

Végre eljutottunk a Nagykörútig, még zöld volt a lámpa ! Az előttem haladó autós nem érezte úgy, hogy gyorsítani kellene, stabil harmincas tempóval közelített a kereszteződéshez és mikor sárgára váltott a lámpa, satufékkel megállt. Nem is gondolta, hogy kis híján tömegkarambolt okozott, mivel egyből a telefonjára meredt a tekintete, miközben másik kezével a haját igazgatta . Úgy láttam, (de ebben nem vagyok biztos...) hogy nem férfi volt az illető...

A várakozó sor, a "csinosnak és intelligensnek" mondott sofőr mögött lázadt. Brúnó fiamra is átragad a feszkó, de jól kezelte. Kicsit túrta az orrát... Irigyeltem...Elindulunk. Haladunk. Érkezés - kis spéttel - az iskola elé. Hol álljunk meg ?! Szerencsére példát mutat néhány tapasztaltabb szülő.: kerékpársáv, vészvillogó be, táska, gyerek, puszi, vészvillogó ki, szülő el.

Így tettem én is. Némi elégedettség töltött  el, hogy a "boxutcából" kihajtva egy Nissan terepjáró elé kerültem. Úgy éreztem, hogy a hátsó ülésemen utazik a vezetője, mert centikre volt  a  szája a tarkómtól. Ordított  és próbált jobbról (!!!) kielőzni. Csakhogy ééén, mint Damon Hill,  jól védtem az előzési pontokat. De el kellett búcsúznom honfitársamtól, mert én balra fordultam , ő pedig a világűrbe tartott. Mind a ketten bemutattunk egymásnak, miközben és majdnem elsodortam egy lelépő gyalogost... Jaj. Megúsztuk.

A lakásom közelében az első adandó helyen leparkoltam. Míg hazasétáltam, láthattam még néhány reggeli autós ütközetet, dudával, büntifékezéssel, ordibálással.

Nagyot sóhajtottam: "De jó, hogy én már kiszálltam..."

Mm